Ezernyi szív, ezernyi szerelem 2. rész

Ezernyi szív, ezernyi szerelem

 Hullottak a könnyek, de te megfagyasztottad őket.

Nem sírtak többé a szemek.

Felolvasztottad a szívet.

Szerelemmel lett tele.

Hogy voltál rá képes?

Elmulasztottad a bánatot, hogy vidámság uralkodjon.

Szívből jövő nevetés, ami lelkig hatol.

Nincs többé álmatlanság.

Hogy voltál rá képes?

Miféle erő lakozik benned?

***

Valahol két világban élik életük.

Mindkettőnek adatott a boldogságból, de valami még mindig üresen tátong.

Mintha csak éreznék egymást, kutatnak a másik iránt.

Egy hely létezik csupán, ahol egymásra találnak s ez a hely nem más, mint az álmok országa.

***

 Múlnak a napok, hetek s én várok rád szüntelen.

Csillogó tekintettel, mosolygós arccal ébredek s alszom.

Várom a pillanatot.

Várom, hogy jöjj.

Várom, hogy láthassalak.

S ha ez a nap elérkezik, szemem téged fog figyelni, miközben szívem belevési minden porcikád az elmémbe.

***

Mikor eljön az este kialusznak a fények.

Csend honol.

Mintha egy pillanatra megszűnt volna az élet.

Majd hirtelen az éjszakát elözönlik a fények.

A fény közepén pedig te állsz s kezed hívogatóan nyújtod felém.

A kérdés, hogy mennék-e veled?

Ha nem a fény kialszik s te eltűnsz a sötétben.

Ha igen a fénnyel együtt örökre elveszek veled.

S inkább vesszek el, de a tiéd leszek mindörökre.

Ezernyi szív, ezernyi szerelem 1. rész

Ezernyi szív, ezernyi szerelem

Számtalanszor tudattad vele, hogy szereted.

Számtalanszor igyekeztél, hogy megadj neki mindent.

Számtalanszor próbákat álltál ki, hogy felnézzen rád.

Számtalanszor kérted az eget, hogy végre a tiéd legyen.

Még mindig küzdesz érte.

Még mindig szereted.

Nálad kitartóbb ember nincs e Földön még.

***

Egy utolsó esélyt adtál neki, hogy bizonyíthasson.

De közben szenvedsz a múltban elkövetett hibáiért.

Nem leled a helyed, amikor vele vagy.

S hiányzik, amikor távol vagy tőle.

Magad sem érted ezt, de hagyod, hogy sodorjon az ár vele.

***

A szerelem, amit irántad érzek zavaros.

Az elmém is elvesz benne, annyira akarom.

Képtelenség nélküled élni is.

Néha azt akarom, hogy fojts meg a szerelmeddel.

Máskor pedig azt kívánom bár ne lennél velem.

***

Még nem találkoztunk, de tudom, hogy mi egymáséi vagyunk.

Mind lélekben, mind szívvel s mind testtel.

Nem kérek többet annál, mint amit nyújtasz nekem.

Egyszerre tombol bennünk a vad szenvedély, s ezzel együtt valami elkezdődik.

Bennünk él.

Megfogan.

A kettőnké.

***

Hallgass a szívedre vagy elveszted örökre.

Nem jön vissza többé, ha másképp cselekszel.

Érintsd meg őt a lelkeddel s ő átadja neked a szívét.

Ne válassz másképp.

Szerelmi Pillanatok 6. rész

Két férfi létezik számodra.

Az egyik szenvedélyes.

A másik csendes.

De mindkettő fontos neked.

Nem tudnál dönteni.

Nem akarsz megválni tőlük.

Mindkettő iránt érzel valamit.

Ezek az érzések néha összekuszálódnak,

de értelmet lelsz bennük.

Egyik nélkül sem tudnál élni.

Mert te így vagy egy egész.

***

Érzed, mikor melletted vagyok,

s ez nekem is jó,

mert tudom minden gondolatod körülöttem forog.

***

Buja vágyak mik felemésztik lényünket.

Egymáséi vagyunk minden egyes öleléssel.

Nem bánunk meg semmit.

Akarjuk a másikat.

Nem törődünk az idővel.

Tartson ameddig tartania kell.

***

Mikor felébredek te ott alszol mellettem.

Puha ajkad mosolyra húzódva.

Kezed az én kezem fogja.

Mintha mindez álom lenne.

De mégsem.

Mert amikor felébredsz én még mindig ott vagyok melletted.

***

Rímekbe foglalom, hogy mit érzek irántad.

A szavak záporoznak a hófehér papírra.

Amikor elolvasod szerelemmel telve nézel majd rám.

S én ölelő karjaimba zárlak.

***

Mégha össze is veszünk, mindig kibékülünk.

Mégha bántjuk is egymást, mindig bocsánatot kérünk.

A szerelem mi köztünk van egyre erősebb.

Ha szívünkre hallgatunk a nevünket suttogják, s mi egymásnak, hogy szeretjük egymást.

Szerelmi Pillanatok 5. rész

Mikor szomorúan nézel le a mélybe,

valami mintha eltűnne belőled.

Mozog az ajkad,

de hang nem jön ki torkodból.

Mintha valakit szólítanál vagy téged szólítanak.

Talán a lelked az,

ami szólongat.

S mindig távolabb leszel tőle.

***

Álarc takarja arcod.

Fehér lepel mi átláthatatlan.

Egyedül csak a szemed tükre mutatkozik.

A titkok kapuja ez.

Mi lakozik benned?

Egyszer vidám vagy.

Máskor szomorú.

Örömöt s könnyeket csalsz ki az emberből.

Hogy csinálod?

Örök rejtély.

Megfejthetetlen jelenség.

Bármi is vagy.

Bárki is légy.

Mindig önmagad vagy.

***

Egy közeli parkban egy férfi üldögél egy padon.

Szomorúan néz maga elé.

Mi bánthatja vajon?

Körülötte nyüzsög a világ.

De benne megállt az idő.

Tekintete komor, sivár.

Mi az mi felvidíthatná?

Nem mozdul.

Csendben van.

Senki nem zavarja.

Csak bámul előre.

Gondolatban távol van a világ zajától.

Mi bánthatja vajon?

Egyedül van.

Magányosan.

Mi az mi felvidíthatná?

***

Még mindig ugyanaz az érzés tombol benned.

Nem tudsz megfeledkezni róla.

Ha a vidámság be is költözik a lelkedbe,

valami visszaránt a régi érzéshez.

Félsz felhőtlen örülni.

Félsz, hogy ez az érzés örökre elkísér.

Szerelmi Pillanatok 4. rész

Egy részem még mindig hozzád tartozik.

Nem tud szabadulni.

Hogy én adtam-e oda vagy te loptad el már nem tudom.

De ha visszakérném már nem érezném, hogy én vagyok.

***

Megcsillant a szerelem a szemedben.

Veszélyes, akiért megremegett szíved.

De a késztetés, hogy vele lehess egyre erősebb.

Átlépve a határt az ő birtokára tévedsz.

***

Amikor valaki valakinek átadja szívét azok összefonódnak.

De ha az egyik szív mohóvá válik, a másik szinte elárvul.

S ha ez a folyamat egyre jobban zajlik, e két szív méreggé válik.

Szerelmi Pillanatok 3. rész

Itt vagy egy karnyújtásnyira.

Itt vagy közel.

Annyira vágyom, hogy megérinthesselek, mégsem tehetem.

Magam előtt látlak.

Szomorú a tekinteted.

Magányosan dobban szíved.

Mintha egy elveszett lélek volnál, csendben lépkedsz az üres utcán.

A lámpák fényei megvilágítanak, de csak az árnyékod az, ami látszik.

Miért mész a sötétben, ha a fényre is kijöhetsz?

Miért temeted magad a munkába, amikor az élet körülvesz?

Miért nem vagy velem?

S én miért nem lehetek veled?

Úgy átölelnélek.

Fognám két kezed.

Suttogva mondanám neved, szerelmesen.

Vajon a mi utunk egyszer keresztezi egymást?

Vagy te is csak vágyálom leszel s amikor felébredek már nem leszel velem?

Gyere ki a fényre, hogy megláthass engem, s én őrizni fogom a szíved.

***

Mikor mondasz is valamit, nem érzem, hogy igaz lenne.

Nem érzem, hogy nekem szólna.

Nem érzem a szíved benne.

Mikor teszel valamit, nem érzem, hogy értem tennéd.

Nem érzem, hogy szívből jönne.

Nem érzem még az akaraterőd.

Mikor engem nézel, nem érzem, hogy engem látsz.

Nem érzem, hogy értem csillogna szemed.

Nem érzem a tekinteted.

Mikor hozzám érsz, nem érzem, hogy engem érintesz.

Nem érzem, hogy igazán akarnál.

Nem érzem, hogy te nekem vagy teremtve.

Szerelmi Pillanatok 2. rész

Parancsoltam épp eleget a szívemnek.

Miért taszítsam el azt, aki szívből szerethet?

Elég a búskomorságból s szenvedésből.

Ideje, hogy a szív ismét utat törjön.

***

Nyári estén te és én találkoztunk a Tejút alatt.

Mint a mesékben. - gondoltam magamban.

Olyan vagy nekem, mint egy elvarázsolt herceg, aki elvarázsolt engem.

A szemed fénye, a bőröd lágysága, az ajkad puhasága, a szavaid lüktető mámora... mind az enyém.

Régebben nem hittem a mesékben, de te ezt megtörted.

Mert eljöttél hozzám.

A szívünket adtuk egymásnak.

Egy egész életen.

***

Röpke pillantások.

Hosszúra elnyúlt táncok.

Hízelgő szavak.

Piruló arcok a fátylak alatt.

Viharos csókok.

Bontakozó szerelmek.

Eljött a nyár vele együtt a szenvedélyes szerelem.

***

Csendben lapul.

Kivárja sorát.

Mikor meglátja áldozatát feléje veszi útját.

Néhány édes mondat s lehengerlő mosoly.

Megkapta, amit akart.

Tűz ég benne.

Szenvedélyes s szilaj.

Az áldozat lángja egy perc alatt fellobban.

Odaadja magát a vadásznak s ő egy percig sem haboz.

Minden, ami volt áldozatának most már az övé.

Az egyetlen drága kincs.