Mikor szomorúan nézel le a mélybe,
valami mintha eltűnne belőled.
Mozog az ajkad,
de hang nem jön ki torkodból.
Mintha valakit szólítanál vagy téged szólítanak.
Talán a lelked az,
ami szólongat.
S mindig távolabb leszel tőle.
***
Álarc takarja arcod.
Fehér lepel mi átláthatatlan.
Egyedül csak a szemed tükre mutatkozik.
A titkok kapuja ez.
Mi lakozik benned?
Egyszer vidám vagy.
Máskor szomorú.
Örömöt s könnyeket csalsz ki az emberből.
Hogy csinálod?
Örök rejtély.
Megfejthetetlen jelenség.
Bármi is vagy.
Bárki is légy.
Mindig önmagad vagy.
***
Egy közeli parkban egy férfi üldögél egy padon.
Szomorúan néz maga elé.
Mi bánthatja vajon?
Körülötte nyüzsög a világ.
De benne megállt az idő.
Tekintete komor, sivár.
Mi az mi felvidíthatná?
Nem mozdul.
Csendben van.
Senki nem zavarja.
Csak bámul előre.
Gondolatban távol van a világ zajától.
Mi bánthatja vajon?
Egyedül van.
Magányosan.
Mi az mi felvidíthatná?
***
Még mindig ugyanaz az érzés tombol benned.
Nem tudsz megfeledkezni róla.
Ha a vidámság be is költözik a lelkedbe,
valami visszaránt a régi érzéshez.
Félsz felhőtlen örülni.
Félsz, hogy ez az érzés örökre elkísér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése