Szerelmi Pillanatok 6. rész

Két férfi létezik számodra.

Az egyik szenvedélyes.

A másik csendes.

De mindkettő fontos neked.

Nem tudnál dönteni.

Nem akarsz megválni tőlük.

Mindkettő iránt érzel valamit.

Ezek az érzések néha összekuszálódnak,

de értelmet lelsz bennük.

Egyik nélkül sem tudnál élni.

Mert te így vagy egy egész.

***

Érzed, mikor melletted vagyok,

s ez nekem is jó,

mert tudom minden gondolatod körülöttem forog.

***

Buja vágyak mik felemésztik lényünket.

Egymáséi vagyunk minden egyes öleléssel.

Nem bánunk meg semmit.

Akarjuk a másikat.

Nem törődünk az idővel.

Tartson ameddig tartania kell.

***

Mikor felébredek te ott alszol mellettem.

Puha ajkad mosolyra húzódva.

Kezed az én kezem fogja.

Mintha mindez álom lenne.

De mégsem.

Mert amikor felébredsz én még mindig ott vagyok melletted.

***

Rímekbe foglalom, hogy mit érzek irántad.

A szavak záporoznak a hófehér papírra.

Amikor elolvasod szerelemmel telve nézel majd rám.

S én ölelő karjaimba zárlak.

***

Mégha össze is veszünk, mindig kibékülünk.

Mégha bántjuk is egymást, mindig bocsánatot kérünk.

A szerelem mi köztünk van egyre erősebb.

Ha szívünkre hallgatunk a nevünket suttogják, s mi egymásnak, hogy szeretjük egymást.

Szerelmi Pillanatok 5. rész

Mikor szomorúan nézel le a mélybe,

valami mintha eltűnne belőled.

Mozog az ajkad,

de hang nem jön ki torkodból.

Mintha valakit szólítanál vagy téged szólítanak.

Talán a lelked az,

ami szólongat.

S mindig távolabb leszel tőle.

***

Álarc takarja arcod.

Fehér lepel mi átláthatatlan.

Egyedül csak a szemed tükre mutatkozik.

A titkok kapuja ez.

Mi lakozik benned?

Egyszer vidám vagy.

Máskor szomorú.

Örömöt s könnyeket csalsz ki az emberből.

Hogy csinálod?

Örök rejtély.

Megfejthetetlen jelenség.

Bármi is vagy.

Bárki is légy.

Mindig önmagad vagy.

***

Egy közeli parkban egy férfi üldögél egy padon.

Szomorúan néz maga elé.

Mi bánthatja vajon?

Körülötte nyüzsög a világ.

De benne megállt az idő.

Tekintete komor, sivár.

Mi az mi felvidíthatná?

Nem mozdul.

Csendben van.

Senki nem zavarja.

Csak bámul előre.

Gondolatban távol van a világ zajától.

Mi bánthatja vajon?

Egyedül van.

Magányosan.

Mi az mi felvidíthatná?

***

Még mindig ugyanaz az érzés tombol benned.

Nem tudsz megfeledkezni róla.

Ha a vidámság be is költözik a lelkedbe,

valami visszaránt a régi érzéshez.

Félsz felhőtlen örülni.

Félsz, hogy ez az érzés örökre elkísér.

Szerelmi Pillanatok 4. rész

Egy részem még mindig hozzád tartozik.

Nem tud szabadulni.

Hogy én adtam-e oda vagy te loptad el már nem tudom.

De ha visszakérném már nem érezném, hogy én vagyok.

***

Megcsillant a szerelem a szemedben.

Veszélyes, akiért megremegett szíved.

De a késztetés, hogy vele lehess egyre erősebb.

Átlépve a határt az ő birtokára tévedsz.

***

Amikor valaki valakinek átadja szívét azok összefonódnak.

De ha az egyik szív mohóvá válik, a másik szinte elárvul.

S ha ez a folyamat egyre jobban zajlik, e két szív méreggé válik.

Szerelmi Pillanatok 3. rész

Itt vagy egy karnyújtásnyira.

Itt vagy közel.

Annyira vágyom, hogy megérinthesselek, mégsem tehetem.

Magam előtt látlak.

Szomorú a tekinteted.

Magányosan dobban szíved.

Mintha egy elveszett lélek volnál, csendben lépkedsz az üres utcán.

A lámpák fényei megvilágítanak, de csak az árnyékod az, ami látszik.

Miért mész a sötétben, ha a fényre is kijöhetsz?

Miért temeted magad a munkába, amikor az élet körülvesz?

Miért nem vagy velem?

S én miért nem lehetek veled?

Úgy átölelnélek.

Fognám két kezed.

Suttogva mondanám neved, szerelmesen.

Vajon a mi utunk egyszer keresztezi egymást?

Vagy te is csak vágyálom leszel s amikor felébredek már nem leszel velem?

Gyere ki a fényre, hogy megláthass engem, s én őrizni fogom a szíved.

***

Mikor mondasz is valamit, nem érzem, hogy igaz lenne.

Nem érzem, hogy nekem szólna.

Nem érzem a szíved benne.

Mikor teszel valamit, nem érzem, hogy értem tennéd.

Nem érzem, hogy szívből jönne.

Nem érzem még az akaraterőd.

Mikor engem nézel, nem érzem, hogy engem látsz.

Nem érzem, hogy értem csillogna szemed.

Nem érzem a tekinteted.

Mikor hozzám érsz, nem érzem, hogy engem érintesz.

Nem érzem, hogy igazán akarnál.

Nem érzem, hogy te nekem vagy teremtve.

Szerelmi Pillanatok 2. rész

Parancsoltam épp eleget a szívemnek.

Miért taszítsam el azt, aki szívből szerethet?

Elég a búskomorságból s szenvedésből.

Ideje, hogy a szív ismét utat törjön.

***

Nyári estén te és én találkoztunk a Tejút alatt.

Mint a mesékben. - gondoltam magamban.

Olyan vagy nekem, mint egy elvarázsolt herceg, aki elvarázsolt engem.

A szemed fénye, a bőröd lágysága, az ajkad puhasága, a szavaid lüktető mámora... mind az enyém.

Régebben nem hittem a mesékben, de te ezt megtörted.

Mert eljöttél hozzám.

A szívünket adtuk egymásnak.

Egy egész életen.

***

Röpke pillantások.

Hosszúra elnyúlt táncok.

Hízelgő szavak.

Piruló arcok a fátylak alatt.

Viharos csókok.

Bontakozó szerelmek.

Eljött a nyár vele együtt a szenvedélyes szerelem.

***

Csendben lapul.

Kivárja sorát.

Mikor meglátja áldozatát feléje veszi útját.

Néhány édes mondat s lehengerlő mosoly.

Megkapta, amit akart.

Tűz ég benne.

Szenvedélyes s szilaj.

Az áldozat lángja egy perc alatt fellobban.

Odaadja magát a vadásznak s ő egy percig sem haboz.

Minden, ami volt áldozatának most már az övé.

Az egyetlen drága kincs.

Szerelmi Pillanatok 1. rész

Sejtelmes tekintettel néztél le rám.

Bűvös ajkad mosolyra húzódott.

A nevemet mondod.

Ujjaiddal a hajam simogatod.

Jóleső érzéssel tölt el, hogy velem vagy.

Átöleljük, megcsókoljuk egymást.

S közben arra gondolok, hogy ez örökké tart.

***

Reménytelen hadakozol az érzéseid ellen.

Kitörölni szívedből őt csak egy másik szívvel lehet.

Éjjelente még róla álmodsz.

Sötét s rideg mi eléd tárul.

Nem vezet ez semmi jóhoz csak az önmarcangoláshoz.

Ne legyen keserű a léted, ha van ki, aki begyógyítsa sebeidet.

Mert ez a szerelem kétségbeesetten akar téged.

Add oda magad s felejtsd el a múltat végleg.

***

Lezártál egy szerelmi korszakot, mégis vissza-visszanézel.

A szívedet másnak adhatod, ha ez a szív a múltért dobog.

Nem fogsz tudni szeretni, amíg nem felejtesz.

Később megbánhatod, ha nem így cselekszel.

***

Van valaki, akinek azt mondod szereted.

De csalfa a szó, ha szíved mást takar.

Csalfa az, ki megvezeti a szerelmet s azt, aki vakon elfogadja.

Elfogadja, mert szeret téged.

De te mégis elárulod őt mikor nincs veled.

Két életet élsz, ő csak az egyiket ismeri, míg szeretőd mindkettőről tud mégsem érdekli.

Megéri szeretőt tartani s becsapni azt, aki valójában szeret?

Megéri hazudni az egyiknek, míg a másik csak nevet?

Megéri, hogy két vasat tartasz a tűzben?

Miközben az egyik csak kihasznál, a másik hűen téged vár.

Mi kell igazán?