Parancsoltam épp eleget a szívemnek.
Miért taszítsam el azt, aki szívből szerethet?
Elég a búskomorságból s szenvedésből.
Ideje, hogy a szív ismét utat törjön.
***
Nyári estén te és én találkoztunk a Tejút alatt.
Mint a mesékben. - gondoltam magamban.
Olyan vagy nekem, mint egy elvarázsolt herceg, aki elvarázsolt engem.
A szemed fénye, a bőröd lágysága, az ajkad puhasága, a szavaid lüktető mámora... mind az enyém.
Régebben nem hittem a mesékben, de te ezt megtörted.
Mert eljöttél hozzám.
A szívünket adtuk egymásnak.
Egy egész életen.
***
Röpke pillantások.
Hosszúra elnyúlt táncok.
Hízelgő szavak.
Piruló arcok a fátylak alatt.
Viharos csókok.
Bontakozó szerelmek.
Eljött a nyár vele együtt a szenvedélyes szerelem.
***
Csendben lapul.
Kivárja sorát.
Mikor meglátja áldozatát feléje veszi útját.
Néhány édes mondat s lehengerlő mosoly.
Megkapta, amit akart.
Tűz ég benne.
Szenvedélyes s szilaj.
Az áldozat lángja egy perc alatt fellobban.
Odaadja magát a vadásznak s ő egy percig sem haboz.
Minden, ami volt áldozatának most már az övé.
Az egyetlen drága kincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése