Némán figyellek, Csendben hallgatlak

Némán figyellek.
Csendben hallgatlak.

Fénylő tekinteted magával ragad.

Távol vagy, mégis közel érezlek.

Kinyújtanám kezem, de sosem érlek el.

Néma csendben várakozok.

Nem is tudod, hogy vagyok e világon.

S bár hatalmas a távolság közted s köztem.

Néha elmerengek, milyen lenne melletted.

S hogy miért pont te?

Magam sem tudom.

Lenyűgözött lényed, s rabod vagyok.

Miért nem mondom el?

Nem. Soha. Ez az én titkom marad.

Mitől félsz?

Hogy talán nem vagyok elég jó neked.

Akkor lépj tovább.

Egyszer biztosan. De akkor már visszanézni sosem fogok.

Mert némán figyellek.

Csendben hallgatlak.

Néma csendben várakozok.

S néha elmerengek rólad.

Christin Dor

2022. december 18., 20:55

Mindenben a szépet látod

Mindenben a szépet látod.

Túl tiszta a szíved, hogy meglásd a rosszat.

Szomorúság helyett mosolyogsz.

Könnyek helyett nevetsz.

Mindenben a szépet látod.

Még akkor is, ha tudod, mi a valóság.

Ha kell körbetáncolod a teret.

Ha kell hálát adsz.

Ha kell a fellegekben repülsz.

Ha kell csak ölelsz.

Túl tiszta a szíved, s ez az, amit senki nem vehet el tőled.

Christin Dor

2022. június 8., szerda 20:07 

Szerettél volna

Szerettél volna elköszönni.

De szavak helyett csak a könnyek eredtek meg.

Szerettél volna elköszönni.

De minden emlékre ködfátyol ereszkedett.

Szerettél volna még mondani valamit.

De szavak helyett némán figyeltél csupán.

Szerettél volna még mondani valamit.

De minden emlék nehezékké vált.

Utoljára csak megfogtad a kezét, s mosolyogtál.

Utoljára csak belenéztél a szemébe, s ő mosolygott rád.

Christin Dor

2022. június 8., szerda 20:01

Hangtalan

Elmúltak a viharok.

Lágyan esik az eső.

Hangtalan, mint szívem ritmusa.

Elmúltak az évek.

Tavasz váltja a telet.

Hangtalan, mint az emlékek.

Elmúltak az érzések.

Elfogytak, mint a szavak.

Hangtalan, mint csillagok az égen.

Elmúltak a könnyek.

Elapasztotta őket az idő.

Hangtalan, mint a végtelen.

Christin Dor

2022. június 8., szerda 19:56 

Olyan vagy, mint egy tükör

Olyan vagy, mint egy tükör.

Magamat látom benned.

S tudom, hogy kiolvasod minden gondolatom.

Ráébredni, hogy átlátsz rajtam.

Ráébredni, hogy elérhetetlen vagy.

Minden, amit nem akarok tudni, megmutatod nekem.

Mélyen belém látsz.

S hagyod, hogy szenvedjek.

Nem érintelek, mégis vágyat érzek.

Nem érintesz, mégis félek.

Félek, hogy sosem érhetlek el igazán.

Míg te mindent tudsz rólam.

S nem hagyod, hogy elfeledkezzek rólad.

Te vagy az én tükröm.

Zavaros és fagyos.

Te vagy az én álarcom.

Vágyakozó.

Mindenhol téged látlak, mégsem elég.

Mindenhol ott vagy, mégis érintetlenül.

Némán mosolyogsz.

Gúnyolódsz.

Én mégis vágyom mindarra, amit adsz nekem.

Szenvedésre ítéltettél, de szenvedélyeddé váltam.

Egyikünk sem ereszti a másikat.

Christin Dor

2022.04.14., csütörtök 07:34 

Martalék

 Folyó tűzként kúszol hozzám.

Lángba borít a sötét vágy.

Lázasan próbállak ellökni magamtól.

Fojtogatva tartasz magad mellett.

Folyondárként kötözöl magadhoz.

Lángra lobbantod a kialudt vágyam.

Lázas tekintettel nézem ahogy közelítesz hozzám.

Elfojtod minden ellenkezésem.

Úgy hiszem, eljött értem a vég.

Ha továbbra is a karodban tartasz.

Martalék leszek minden egyes nap.

Christin Dor

2022.04.14., csütörtök 07:23

Felébredvén

Felébredvén az álomból, csak az arcod látom magam előtt.

Felébredvén rá kellett jönnöm, hogy csak egy elsuhanó árny vagy.

Az érzés mégis ott ég bennem.

Szüntelen arra kér, hogy álmodjak veled újra s újra.

Minden alkalommal más a helyszín.

Minden alkalommal megismerkedünk egymással.

S mindig ugyanúgy végződik.

Az érzés mégis ott ég bennem.

Üzeni nekem, hogy még nincs vége.

S te mindig feltűnsz.

Nem hagysz nyugtot.

Felébredvén csak az ürességet hagyod.

Mégis várom a pillanatot, hogy újra s újra lássalak.

S újra s újra elengedjelek.

Christin Dor

2022.04.14., csütörtök 07:16 

Távolról

Távolról nézlek.

Távolról vágyom rád.

A távolság maga a méreg.

Nincs köztünk út.

Talán sosem lesz.

Talán csak egy álom vagy.

S minden, amit érzek, valóságtalan.

Mégis meg akarom tenni az utat feléd.

Tudni akarom, hogy képes vagyok-e rá.

Mert nem lehet, hogy a távolság győzzön.

Magamban mosolygok.

Hisz tudom a választ.

Mi sosem ismerhettük meg egymást.

Mindig máshol voltunk.

Mindig mások vettek körül.

Nincs köztünk út.

Csak a távolság, ami sosem fog megszűnni.

Christin Dor

2022.04.14., csütörtök 07:11 

Megfogadtam

 Megfogadtam, hogy többé nem gondolok rád.
Megfogadtam, hogy emlékeid halványítom.
Nincs olyan, hogy te és én.
Sosem volt olyan, hogy mi.
Minden gondolatom te voltál.
Valamikor.
Valamikor tudtam érezni.
Valamikor rózsaszín felhőn át láttam a világom.
Sosem volt olyan, hogy mi.
Te és én sosem léteztünk egymásnak.
Minden gondolatom porrá lett.
Minden érzés veled együtt égett el.
Megfogadtam, hogy soha többé.
Megfogadtam s megtagadtam.
Így vált teljessé.
Így vált jobbá.
Az utat sem fordítom visszafelé.
Minden mit akkoriban hittem,
tovatűnt minden mással.
Egyszerűen csak mosolygok,
s folytatom az utam még megmaradt részét.

Christin Dor

2022.04.14., csütörtök 07:04