Csendben hull a hó...

Csendben hull a hó.

Szemedben kristályként ragyogó.

Puha érintés.

Gyönyörű látomás.

Csendben hull a hó.

Mosolyra húzódik a szád.

Édes kísértés.

Kavargó vallomás.

Csendben hull a hó.

Nesztelen ébredés.

Szorosan átölelve.

Hangtalan szívverés.

Csendben hull a hó.

Veled mindig olyan jó.

Közelséged megnyugtató.

Bénító hatás.

Csendben hull a hó.

Apróbb, mégis fényesebb minden másnál.

Melletted érzem igazán létem.

Ne hagyjuk kialudni a fényt.

Csendben hull a hó.

Egymásra tekintünk.

Ujjaink egymásba fonódik.

Vérünk sosem szűnik meg létezni.

Csendben hull a hó.

2019. december 19., csütörtök 20:49

Senki nem mondta...

Senki nem mondta,

hogy kell szeretni.

Senki nem mondta,

hogy kell bocsánatot kérni.

Háttérben maradtam.

Csendben hallgattam.

Figyeltem másokat.

Csak szerettem volna olyan lenni,

mégsem akartam.

Néha bátorkodtam.

Néha ostobán viselkedtem.

Néha úgy hittem,

az a helyes,

amit teszek vagy mondok.

Senki nem mondta,

hogy ez jó, vagy az jó.

Senki nem mondta,

hogy másképp is lehetne.

Hittem,

hogy úgy a jó,

ahogy van.

Mert magamnak kellett volna felismerni.

Magamnak kellett volna rájönni.

És amin már nem tudok változtatni.

2019. december 13., péntek 19:51

Álmomban sem reméltem

Álmomban sem reméltem,

hogy szembejössz velem az utcán.

Hisz te egy sztár vagy,

én valaki a világban.

Mégis rám mosolyogtál.

S én ijedten néztem rád.

Nem tudtam, hogy mit kellene tennem.

Csak néztelek bambán.

Aztán halványan elmosolyodtam,

majd bólintottam egyet.

Látva, hogy sokan várnak rád,

csak némán figyeltelek.

Néha fel-felnéztél a sokaság fölött.

Rám kacsintottál.

Mosolyogtál.

S szívem vadul kalapált.

Mégis észben tartottam,

hogy te egy sztár vagy,

én valaki a világban,

aki nem ér fel hozzád.

De te hirtelen ott voltál előttem.

És én nem tudtam kinyögni egy értelmes szót sem.

Csak néztél, én is téged.

Úgy éreztem, el kell süllyednem ott menten.

De téged nem érdekelt a zavartságom,

a szemedben nem vadászösztön lobogott.

Azt hittem, én is egy leszek a sok közül,

de valaki lettem a világodban.

A valóságban és nem egy álomvilágban.

S akkor érzem igazán, amikor felébredve téged látlak meg először.

Ugyanaz a mosoly.

Ugyanaz a tekintet.

Beengedtél az életedbe,

hogy megmutathassam az enyémet.

És még mindig akarsz engem,

ahogyan én téged.

Tudjuk, hogy mi ketten egyek vagyunk ebben a világban.

Egy társ az életben.

Ami mindig hiányzott.

Ami nem hagyott nyugodni.

Most itt vagyunk egymásnak.

Itt leszünk a másiknak.

2019. november 28., csütörtök 21:39

Megtaláltuk egymást

Nem akartalak ismerni.

Távol akartalak tudni magamtól.

Hibát vétettem, mikor belenéztem titokzatos tekintetedbe.

Próbáltam tartani a távolságot.

De a személyed egyre vonzott magához.

Tudtad, hogy vonzónak tartalak.

Tudtad, hogy veszélyesnek tartalak.

S mintha élvezted volna, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz.

Ismerted a lelkem.

Ismerted a személyiségem.

Mégis hagytad, hogy szenvedjek.

De amint átöleltél.

De amint megcsókoltál.

Elvarázsoltál.

Még jobban, s jobban.

Nem engedtél.

Mégis féltem, hogy nem tarthat örökké.

De bebizonyítottad, hogy nem vagy rossz ember, s mindig lehet rád számítani.

Megtaláltuk egymást.

2019. november 1., péntek 20:18

Még hallom suttogó hangod

Még hallom suttogó hangod.

Még érzem csókod simogatását.

Hallom szíved egyenletes dobogását.

Érzem lelked egybeolvadását az enyémmel.

Mint hullócsillag az égen.

Kihunyt fénnyel zuhan alá.

Mint a felismerés, hogy már nem vagy.

Mint a jeges érzet, hogy már nem vagy.

S mégis reménykedem, hogy visszatérsz hozzám.

2019. november 1., péntek 20:09

Vajon számítana?

Mit mondanál, ha újra találkoznánk?

Mit éreznél, ha újra láthatnál?

Mit gondolnál, ha újra beszélhetnénk?

Vagy elfordítanád fejed, hogy ne is láss?

Hirtelen elővennéd a mobilt, hogy másra tereld a figyelmed?

Vagy évődve néznél rám, mert nem tudod eldönteni, mit kellene tenned?

Vajon számítana?

2019. november 1., péntek 20:04

Nincs ez így jól

A szívem keserűen figyeli az életet.

A láncok vadul szorítják.

A tekintetemmel követem az eseményeket.

A fülemmel hallom mindenki életét.

Nincs ez így jól.

Amit tenni akarok, nem engednek.

Amit igazán szeretnék, nem érem el.

A szívem érzi ezt.

Az eszem nem fogadja el.

A testem elfáradt.

Csak a meg nem értettség vesz körül.

Miközben lelkem másra vágyik.

Felszabadulásra.

Távoli helyekre.

Szárnyaló öntudatra.

Beteljesült vágyakra.

2019. október 27., vasárnap 15:36

Egyedül indultam útnak

Egyedül indultam útnak.

Körülöttem megállt idő.

Nincs út, mi elvezetne valahová.

Fénytelen világban éltem.

Keserű dallam suhog a szélben.

Minden lépésnél egy lehullott falevél.

Minden lélegzetvételnél egy esőcsepp.

Egyedül indultam útnak.

Körülöttem megindult az élet.

Mindenfelé utak ezrei.

Fényes világ tárult elém.

Édes dallam suhog a szélben.

Minden lépésnél virágok burjánzanak.

Minden lélegzetvételnél szivárvány tündököl.

2019. október 27., vasárnap 15:29

Oh, oh, oh, oh

Próbáltam felkelni kora reggel,

de valahányszor megszólalt a vekker,

mindig kinyomtam.

Végül kikelvén az ágyból,

láttam, mi vár rám,

oh istenem,

napi teendők egy szombatba sűrítve,

de az ágy már nem hívott vissza, csak azt mondta:

"Menj, siess, iparkodj,

nem várhat holnapig.

Nem vagy Csipkerózsa,

hogy végig aludj 100 évet.

Hess aranyom,

ideje átváltanod Hamupipőkévé,

de ne ringasd magad álomba,

hogy jön feléd a fehér herceg lovon,

vagy hogy is van?"

Így mentem el a boltba,

majd hazaérvén 2 perc alatt meglett a reggeli.

Akkor fogjunk hozzá.

Ablakmosás, pókhálóhámozás,

porszívózás - egyszer beledöglik a masina,

takaríts, takaríts, takaríts.

Dobd el a labdát a kutyának,

hozd vissza és még párszor.

Mosás, mosás, takarítás, kávé,

még egy kávé, lesz még harmadik is.

Kár volt ránézni az időre.

Oh, istenem,

küldj egy takarítóbrigádot,

mindjárt itt lesz karácsony.

2019. október 19., szombat 14:08

Mindezt erre a dalra:

Könnycseppek folynak végig arcodon

Könnycseppek folynak végig arcodon.

Beivódnak bőrödbe, mint emlékek a fejedbe.

Régi érzések szomorítanak el téged.

Könnycseppek folynak végig arcodon.

Ködfátyolként nehezednek szívedre.

Régi érzések éledeznek lelkedben.

Könnycseppek folynak végig arcodon.

Mosolyod ragyog tőlük.

Régi érzések melengetik szíved.

2019. augusztus 25., vasárnap 14:43

Kereslek téged

Kereslek téged.

Minden lépéssel közelebb érezlek magamhoz.

Volt idő, hogy lemondtam volna rólad.

De amint felrémlik arcod, szívem feléd húz.

Kereslek téged.

A kereszteződésben megállok egy pillanatra.

Mindig azt mondtad: előre.

De melyik előre?

Kereslek téged.

Őszintén remélem, hogy rád találok.

Mint lelkem egy elveszett darabja,

tudom, hogy egy nap ismét összeforrnak.

Ismét együtt lehetünk.

Kereslek téged.

2019. augusztus 25., vasárnap 14:38

Mert te vagy...

Még mielőtt lehunynád szemed.

Még mielőtt kihunyna fényed.

Utoljára még átölellek, s halkan suttogom: szeretlek.

Még mielőtt elhagynád eme világot.

Még mielőtt magamra maradok.

Utoljára még megfogom kezed, s csak mosolyogva nézek rád.

Mert nem akarom, hogy elmenj.

Mert nem akarok nélküled élni.

Mert minden mást elfogadnék, de a léted nélküli világot soha.

Mert te vagy...

2019. május 20., hétfő