Nem kérek mást, gyengéd csókjaid, Nem kérek mást, szíved vágyait. Nem kérek mást, forró testedet, Nem kérek mást, fogadd el szívemet.
Nézlek, egy szerelmes lélek, Nézlek, s szívből kérlek. Nézlek, s tekintetem rabul ejt téged, Félek, a szívem elraboltad végleg.
A búcsúzás egy nagyon nehéz szerep, Hol a végszavakat felfalják a szelek. Már nem segít sem könyörgés, sem vád, Te félreállsz, és minden megy tovább.
Szeretni szép és nemes dolog, Csalódni fáj, ez te is jól tudod. De boldog csak akkor lehetsz, Ha az lesz a tied, kit igazán szívből szeretsz.
Várlak téged, még mindig várlak, Árnyként kísérsz, s most is magam előtt látlak. Rólad álmodok hosszú, gyötrődő éjeken, Amíg csak élek, nem felejtem lényedet.
Rád gondolok titokban, A szerelem tüze lángol arcomban. Szeretnélek látni, gondolatban veled szállni, Karjaidba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni.
Nem vagyok jövőbe látó távoli égi jel, Csak egy földi halandó, aki gyakran téved el. Lehet nem vagyok olyan, kit mindig kerestél, De az volna szép, ha mégis szeretnél.
Jó lenne úgy ébredni fel, Hogy a két karod, s a napfény átölel. Együtt ébreszt a világ és a vágy, Hogy nélküled élni nem tudnék már.
Elbúcsúzom, de ott leszek, Ahol a szél zúg, a Nap nevet. Elbúcsúzom, de itt marad, Belőlem néhány pillanat.
Minek a rózsa, ha tövis öleli, Minek az élet, ha könnyel van teli. Minek a szív, ha rajta gyász lebeg, Minek az élet, ha senki sem szeret.
Búcsúzni jöttem kedves, fogd meg a kezemet, A búcsú szavai szorítják a szívemet. Hiába nyílik a szám hangra, nincs remény, Könnycsepp gördül némán - minden véget ért.
Könnyes a szemem és remeg a kezem, Fáj a lélegzet is, mert nélküled veszem. Szívem mindig fáj, és érted dobog, Mert rajtad kívül mást, szeretni nem tudok!!!
Szeretnélek minden percben látni, Hűvös alkonyatkor a szívembe zárni. Nem jössz, de oly jó várni, Hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni.
Minden éjszakán könny áztatja arcom, Meghalt bennem minden, álmok nélkül alszom. Megvált tőlem, mint őszi fák a lombtól, Elfáradt a szívem, a sok fájdalomtól.
Elvesztettem azt, kit igazán szerettem, Elvesztettem, de erről nem tehettem. Elvesztettem, kit még meg sem kaptam, Elvesztettem, pedig én nem akartam.
Változni már nem tudok, Úgy szeress, amilyen vagyok. Ha kell, válassz egy másik csillagot, Ahol nem én, hanem más ragyog.
-->
Fáj szeretni azt, kit nem érhetsz el, Aki már azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, Érezni, hogy más szereti, aki el is érheti.
Ma még mosoly, holnap könnyek, Ma még nehéz, holnap könnyebb. Nézz az égre, a legszebb fényre, Láss egy álmot, s harcolj érte.
Ne légy szomorú, ha megbánt az élet, Ne lásson könnyezni senki téged. De légy mindig vidám, ha fáj is valami, Tudj mosolyogni, ha megbánt valaki.
Van, aki könnyen kapja meg azt, akit szeret, van aki sír és szenved. Van, aki könnyek nélkül tud feledni, van aki meghal, mert igazán tud szeretni!!!
Illúzióba ringattam magam, amikor szerelmes lettem. Illúzióba ringattam magam, amikor veled lehettem.
Vágytam egy álomra, ami csak számomra létezett. Vágytam egy szerelmes szóra, ami sosem hangzott el.
Álomból, álomba zuhantam, csak hogy téged lássalak. Álomból, álomba futottam, hogy velem maradhass.
Valóság volt az egész, csak én nem érzékeltem. Valóságban éltem, de csak későn ébredtem fel.
*************************************************
Újrakezdés...
Csalódtam sokszor, de túléltem. Csalódnom kell még, hogy tovább léphessek. Csalódik mindenki, aki azt hiszi elérhet bármit. Csalódhat az is, aki szerencsés volt mindig.
Csalódtam, mert nem sikerült elérnem azt, amire vágytam. Csalódtam, mert azt hittem szerencsém van. De tévedtem és belátom, hogy sok mindent még én sem érhetek el. Nem gondoltam volna, mégis vesztettem.
De a csalódás egyszer elmúlik és talpra kell állni. Folytatni kell, küzdeni, ahogy eddig mindig. Én azt teszem, és ki tudja mi vár még rám, mert nem adom fel, amíg azt nem mondom állj!
