Elfelejtett érzések

Zuhatagként omlik szívemre a bánat.

Szerelmed fénye immár kihunyt irányomban.

Bús lelkem darabjai hullnak kezembe.

Fényképed ég a kandalló mélyében.

Elfelejtett érzések bátorítanak a léthez.

"Mihez kezdjek én már, hisz nélküled mit sem ér az élet?!"

Egy hang nem adja fel, s szinte könyörög nékem.

"Élj, élj s találd meg a szerelmet e létben!"

Küzdök magammal, amíg csak bírom.

De még mielőtt feladnám,

a sors megkegyelmez,

s szívem újra élni kezdett.

 

 

2015. január 2.

péntek

Bizalom

Didergő szívem ritmusa neved kántálja.

Hosszú téli estéken meleg, ölelő karjaidra vágyom.

Tüzes csókjaidra szomjazva várlak.

Megtehetném, hogy utánad megyek, s visszahozlak,

de a bizalom lángja él bennem,

s a tudat, hogy még mindig engem szeretsz.

Elmondhatatlanul sóvárgok utánad.

Szemem könnyek közt idézi fel arcod.

Sejtelem csupán, hogy merre járhatsz.

Napnyugta s napkelte egymást váltja.

S az út, mely szívem bejáratáig nyúl,

csakis téged vár, hogy rálépve ismét megtalálj.

 

 

2015. január 2.

péntek

 



2014.12.31 - 2015.01.01.

Tudom, ennél azért jobb címet is találhattam volna. Az igazság az, hogy nem tudtam mit kitalálni, csak ezt. Na mindegy.

Elég sok verset írtam az elmúlt pár évben, 2009. szeptember 10-től 2014. december 17-ig bezárólag. Vannak köztük olyanok, amik a saját érzéseimről szólnak, és természetesen vannak olyanok, amik más, kitalált személyek érzéseivel foglalkozik. Vannak a saját verseim között olyanok is, amik nem az enyémek, de tetszenek és gondoltam a blogban a helyük.

Az utóbbi időben nem sikerült annyi verset írnom, az ihlet valahogy nem talált rám, de remélem idén ez másképp lesz.

Utólag is kívánok mindenkinek boldog új évet!!! Remélhetőleg jobb lesz számomra, mint az eddigiek.