Vegyes Érzelmek

Na! Ahogy ígértem itt vannak az új ihletésű verseim Vegyes Érzelmek címmel:) Aki olvassa az írhat komikat, vagy ha nem akkor csak jelölje a három négyzet valamelyikét, hogy számára mégis milyen a vers. Ha még lesznek verseim, már pedig lesznek, akkor leírom ide a blogba:) Jó olvasást!!!!!!!!!!!!!!

Pusy.Sya.Kriszta

Vegyes érzelmek - új ihletésű verseim 5. rész

Egy varázslat csupán,

hogy a herceg csókkal ébressze fel párját.

Egy varázslat csupán,

hogy a herceg megtalálja álmai asszonyát.

S minden egyes varázslat egy-egy csoda,

mely szívekben tűz lobban,

s a szerelem hervadhatatlan.

***

Amikor felnéztem az égre,

kiválasztottam egy csillagot.

Ez a csillag te voltál,

ami beragyogta életem minden pillanatát.

A csillag egy nap kialudt,

s vele együtt a szerelem is kihunyt.

Eme pillanat döbbentett rá arra,

hogy a szerelem sem halhatatlan.

***

Üldözted őt szerelmeddel,

üldözted reménytelen.

Valahányszor rátaláltál,

ő menekült előled.

Te addig követted,

míg végül eldobta életét.

De te utána mentél,

hogy tovább üldözd a végtelenig.

***

Szavaid hamisan szólnak,

mégis vágyódva dobban szíved.

Szemedben reszket a tűz,

a mérhetetlen.

Az érzékeid eltompítják gondolkodásod,

nem érdekel más csak a szenvedély.

Minden pillanatát élvezed,

ahogy egyre feljebb jutsz a gyönyör felé.

S amikor minden elcsendesül,

üresség tombol benned.

Nincs ki melletted lenne,

a hosszú éjjelen.

Csak a magány az,

ami életed része.

Hisz minden más lényegtelen.

***

Olyan a tekinteted, mint egy angyalnak.

Olyan a lelked, mint egy démonnak.

Tested, mint Adoniszé.

Érintésed egy tüzes bikáé.

Suttogó, mély hangod megremegtet minden női szívet.

Szerelmes vallomásaiddal lábaid elé kényszeríted a nőket.

Titokzatosan gyönyörű vagy,

oly elérhetetlen,

mégis bűnös szenvedéllyel megáldott Isten.

***

Sóhajod messze száll,

tekinteted az övébe fúródva,

lassan egymás ölelő karjába fonódtok az éjszaka.

Minden egyes érintéssel messze elsöprő vágyat ébresztetek fel,

s ennek a táncnak véget vetni nem lehet.

S ahogy telnek órák, percek,

hevült testetek megadóan reszket a gyönyör fellegekben.

Még egy utolsó csók,

s a nász véget ér,

de ti egymás karjaiban ölelkezve,

álmaitokban is tovább szeretkeztek.

Vegyes érzelmek - új ihletésű verseim 4. rész

Mikor az oltár előtt álltunk,

s kimondtuk a boldogító igent,

mindketten tudtuk,

hogy szerelmünk megpecsételődött.

S hiába telnek az évek,

szerelmünk lángja még mindig éget,

boldogan élünk,

ahogy szerettük volna,

s ez az érzés töretlen maradt.

Vegyes érzelmek - új ihletésű verseim 3. rész

Valahol azt gondoltam, hogy mi ketten újra együtt lehetünk.

Hogy a sors még összehoz minket, bárhol is legyünk.

De rá kellett jönnöm, hogy mindez szép álom marad.

Hittem abban, hogy még tudnálak szeretni,

hogy ha egy nap újra találkozunk,

minden másképp alakulhat.

Naiv vagyok, tudom.

S ennek mára vége.

Kiöltem magamból az utolsó érzést is.

Kiöltem, mert szeretni akarok,

de nem téged,

mert tudom veled boldog nem lehetek.

Vegyes érzelmek - új ihletésű verseim 2. rész

Mindent feladtál, csakhogy vele lehess.

Mindent feladtál, hogy érte élhess.

De az áldozat, mit adtál nem volt elég,

mert ő más karjában lelt szerelmet s vigaszt.

Mindent elfeledtél, amit tett veled,

ha szavakkal is bántott meg,

hogy vele lehess.

Minden másról megfeledkeztél,

még saját magadról is,

hogy az ő kedvében járj el.

De nem volt elég.

Akkor is egyedül voltál,

mikor te vele voltál.

Akkor is szenvedtél,

mikor örömet okoztál.

Akkor sem szeretett volna téged,

ha csak te lennél e Földön.

Akkor sem maradt volna veled,

ha könyörögsz.

Nem hatották meg a könnyeid,

nem érzett irántad semmit,

lelked-szíved összetörve a mélybe vetetted,

s ő már nem tehetett ellene semmit,

még akkor sem,

hogy tudta szíved alatt ott volt szerelmed záloga.

Vegyes érzelmek - új ihletésű verseim 1. rész

Egy helyet őrzök a szívemben,

s ez a hely azé lesz,

aki szerelmem lesz.

Egy férfi, aki társam míg élek e földi létben,

s onnan is tovább az égben.

Mely örökké tart,

lángol,

felemészt.

Mely elvakít,

bódít,

s elcsábít.

Egy férfi, aki ha távol van,

rám gondol akkor is,

ha rossz kedve van.

Egy férfi, aki úgy szeret,

amit kimondani lehetetlen.

Egy férfi, aki nem egy álom,

hanem egy valóság,

mely álomba ringat.

Egy férfi, aki csak az enyém,

még akkor is,

ha távol van,

s szerelme örökre kitart.

Egy helyet őrzök a szívemben,

s ez a hely azé lesz,

aki szerelmem lesz.

Nemsokára lesznek új verseim. Amint úgy tíz db összegyűlik már írom is a blogba:) Csak várok türelemmel. Persze majd ki kell találnom valami címet hozzájuk, hogy a többitől elkülönítsem, de ez még odébb van.:)

Idézetek

"Én szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok."

József Attila

"Én éppen ellenkezőleg élek, mint a zöm, mert én az illúzió világában éledek fel! Az úgynevezett ébrenlét számomra rémálom, enyhébb esetben tetszhalál!"

Vavyan Fable

"Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik."

Paulo Coelho

Tündér versek

Fekete Tündér

Úgy ahogy illett, ahogy kellett,
Tündér állott a bölcsőm mellett,
Csapzott hajú, vasorrú, bánatos
Fekete arcú, érdes és fagyos,
Fogatlan
Csupán a szíve égett, mint a katlan.

Hívatlan szem hogy meg ne lássa,
Fekete volt a suttogása,
Fekete volt a simogató kéz,
Tán száz esztendős gond! olyan nehéz
Az árnya,
És maró vértől piszkos volt a szárnya.

Vigyázott rám, úgy ahogy kellett,
A bölcsőm, majd az ágyam mellett,
Hogy ne jöjjenek semmikor elém,
Az arany hajú, hűvös fogú lény:
Az élet
És csábitgató, csaló szenvedélyek.

Fekete tündér bölcsőm mellett
Fekete vajúdásban ellett
Megannyi gondot, - sohasem gyönyört,
S így szólt, - a hangja bántott, meggyötört: -
Te árva!
Készülj a csendes, korai halálra!

Csapzott hajú, vasorrú tündér
A vágyakkal te is eltüntél,
Most körülöttem fáklyatűzben ég
Az élet; vak szemem felnyitva rég.
Most látok;
De hol a vágyak? hol az édes átok?

/Bródy Miksa/

Tündérálom

Ott, messze fenn északon
túl gomolygó ormokon
ott, ahol a madár se jár,
lakik egy Tündér és kedvesére vár.

Minden reggel ablakhoz suhan,
s tekint világok felé
bejár eget, földet, poklokat,
de kire vár, nem lelé.

Kezét nyújtja, hátha jön -
éneke hegyeknek köszön
ajkán mosoly, mert remél -
napra nap, éj éjre kél.

Nem fárad minden nap kelni fel
hinni erővel: a nap közel,
mikor megnyílik a felhők óceánja,
s a ködön át feltűnik szerelmes párja.

Hiszi akarattal: itt van az óra,
bár százévek teltek el azóta,
hogy Ő elment, messze el,
de mégis hiszi: az idő közel.

S akkor a felhőóceánon át
meghallja kedvese dalát,
s már repül is felé...
Tündéralakját a sötét völgy elnyelé.

/Őri István/

Tündérszerelem

 

Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,
fölém-simuló tótükörben mindenem fájt,
sások éle összevagdalt,
bocsáss be, bocsáss be!"

"Ott a felhő puha ágya,
selyem holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba."

"Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam,
kopár égen meddő szivemtől perzselődtem,
mégis fáztak a virágok,
bocsáss be, bocsáss be!"

"Ott a felhő puha ágya,
bársony holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba."

"Lelked voltam, lelketlenek közt bandukoltam,
fakó vízben merev-szemü halakat láttam,
s fáradt bivalyt bámulni a hídról,
bocsáss be, bocsáss be!"

"Legyél újra kezem árnya,
legyél újra szemem lángja,
ne gyere az én szobámba."

"Árnyad voltam, lángod voltam, lelked voltam,
bocsáss be, bocsáss be."

 

/Weöres Sándor/

A Tündér

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, ígér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sűrűjében.

/Weöres Sándor/