2010. október 22., péntek

Vegyes érzelmek - új ihletésű verseim 5. rész

Egy varázslat csupán,
hogy a herceg csókkal ébressze fel párját.
Egy varázslat csupán,
hogy a herceg megtalálja álmai asszonyát.
S minden egyes varázslat egy-egy csoda,
mely szívekben tűz lobban,
s a szerelem hervadhatatlan.

***
Amikor felnéztem az égre,
kiválasztottam egy csillagot.
Ez a csillag te voltál,
ami beragyogta életem minden pillanatát.
A csillag egy nap kialudt,
s vele együtt a szerelem is kihunyt.
Eme pillanat döbbentett rá arra,
hogy a szerelem sem halhatatlan.

***
Üldözted őt szerelmeddel,
üldözted reménytelen.
Valahányszor rátaláltál,
ő menekült előled.
Te addig követted,
míg végül eldobta életét.
De te utána mentél,
hogy tovább üldözd a végtelenig.
***

Szavaid hamisan szólnak,
mégis vágyódva dobban szíved.
Szemedben reszket a tűz,
a mérhetetlen.
Az érzékeid eltompítják gondolkodásod,
nem érdekel más csak a szenvedély.
Minden pillanatát élvezed,
ahogy egyre feljebb jutsz a gyönyör felé.
S amikor minden elcsendesül,
üresség tombol benned.
Nincs ki melletted lenne,
a hosszú éjjelen.
Csak a magány az,
ami életed része.
Hisz minden más lényegtelen.

***

Olyan a tekinteted, mint egy angyalnak.
Olyan a lelked, mint egy démonnak.
Tested, mint Adoniszé.
Érintésed egy tüzes bikáé.
Suttogó, mély hangod megremegtet minden női szívet.
Szerelmes vallomásaiddal lábaid elé kényszeríted a nőket.
Titokzatosan gyönyörű vagy,
oly elérhetetlen,
mégis bűnös szenvedéllyel megáldott Isten.

***

Sóhajod messze száll,
tekinteted az övébe fúródva,
lassan egymás ölelő karjába fonódtok az éjszaka.
Minden egyes érintéssel messze elsöprő vágyat ébresztetek fel,
s ennek a táncnak véget vetni nem lehet.
S ahogy telnek órák, percek,
hevült testetek megadóan reszket a gyönyör fellegekben.
Még egy utolsó csók,
s a nász véget ér,
de ti egymás karjaiban ölelkezve,
álmaitokban is tovább szeretkeztek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése