José María de Heredía

Gyanakvás
La desconfianza


Nézd, kedvesem, kókadt és száraz e rózsa,
Mira, mi bien, cuán mustia y desecada

Mára fonnyadttá csókolta a nap tüze,
del sol al resplandor está la rosa

tegnap üdén illatozva én tűztem kebledre,
que en tu seno tan fresca y olorosa

s gyöngéden hajolt feléd a virág égő pirosa.
pusiera ayer mi mano enamoroda.



Csak pár óra és a szép szirom megfakul...
Dentro de pocas horas será nada...

Oly sok drága holmit többé már nem találsz:
No se hallará en la tierra alguna cosa

eltűnik, lehet boldog, vagy fájó a változás,
que a mudanza feliz o dolorosa

de engedelmesen hull a világ elé áldozatul.
no se encuentre sujeta y obligada.



A nagy vihart mindig követi a nyugalom:
Sigue a las tempestades la bonanza

az örömre sűrű bánat és restség lebben,
siguen al gozo el tedio y la tristeza...

hát bocsáss meg nekem, ha gyanakszom,
Perdóname si tengo la desconfianza



hogy szerelmed, s hűséged rendületlen,
de que dure tu amor y tu terneza

hiszen minden változik ezen a világon,
cuando hay en todo el mundo tal mudanza

mégis szilárd a szerelem a te szívedben...?
?solo en tu corazón habrá firmeza?