Örök szerelem, örök barátság, örök élet...

Az élet csak egy röpke pillanat. Megannyi állomással, élmények netovábbjával.

Csak egy múló érzés, szívdobbanás, válás és találkozás.

Emberek milliói, kik nem is ismerik egymást, elmennek egymás mellett. Nem is néznek vissza már.

Barátok egymás között beszélgetnek, nevetnek, játszanak... mégis egy nap elvállnak útjaik és ki tudja

lesz e még közös élmény.

Szerelmek. Lángoló, szenvedélyes, mérhetetlen. Csók, csók követ. Ölelés, ölelést. Mégis múlnak a percek. Mégis azt mondják: ÖRÖKKÉ.

Az óra lassan jár, mégis oly gyorsan repülnek az évek. Hol ér véget?

Ha csak egy percre is megállíthatnák az időt, ha csak egy lépést tehetnének vissza,

ha minden apró jel, mozzanat ismét feléjük tartana.

Örökké egymás mellett. Szerelemben. Barátságban. Az élet minden pillanatában.

És ők egymás mellett lennének. Együtt mennének tovább. Sodorná őket az élet.

Fogják egymás kezét, szorosan. És amíg tart a tánc együtt keringenek a magasban.

Még lehet, még tart a mulatság. Majd amikor a zene is elhalkul csendben, kéz a kézben

elmennek örökre.

Így érne véget?