Polett nagyi elnézte, ahogy unokái vígan játszottak a kertben. De azért óva intette őket, hogy ne kóboroljanak el és ne szenvedjenek sérüléseket. Amikor lánya Mia férjhez ment igen fiatal volt és még főiskolai éveit végezte. Frank a férje, pedig egyáltalán nem tűnt számára jó partinak. Már akkoriban is kicsapongó életet élt és nem igazán szerette volna, ha hozzá megy. De nem tudott mit tenni, mert a lánya szerelmes volt és az ég világon meg nem látta volna mi zajlik körülötte. Hisz érthető, Frank igen jóvágású legénynek számított a városban, ahová Mia is járt iskolába, de sosem volt egy minta gyerek. Félt is, hogy lányát kihasználja. Amikor megismerte a férfit bízott hozzá, hogy megváltozik, de nem így lett. Röviddel a házasságuk után megcsalta Miat, aki semmit sem tudott róla mégis mindenki más igen. Polett is később tudta meg egy ismerőse által, és hiába is vonta kérdőre a férfit ő tagadott mindent.
Frank az apja által üzemeltetett cégnél dolgozott. Felvágott a pénzzel is, amit sosem tudott kordában tartani. Féltékenyen őrizte feleségét még akkor is, ha a bátyjái mentek meglátogatni. Ugyanakkor úgy csalta, ahogy neki tetszik. Mikor megszülettek a gyerekek Mianak más dolga sem volt, mint nevelni, vigyázni a kicsikre és gondozni a házat. Az utolsó szemeszterére készült, amikor a kis Nadja megszületett. Amikor sikeresen lezárta az évét nem tudott elmenni dolgozni, hisz a gyerekekre kellett összpontosítania. Csak későn jött rá, hogy a szeretett férj és családapa nem az, akit megismert és akit látott.
Sajnálta, hisz anyaként nem irányíthatta már lánya életét és hiába is mondta volna el, abból csak problémák születtek volna. Négy év házasság után Mia beadta a válópert. Frank ugyan győzködte, majd a gyerekekkel zsarolta, hogy elveszi őket tőle, de nem foglalkozott vele. És a gyerekek is az anyjuknál maradtak. Emiatt pedig Frank egyáltalán nem óhajt fizetni gyerektartást, de követeli, hogy nála is legyenek a gyerekek. Persze Mia sem tett másként és a bíróság jóváhagyta, hogy addig nem láthatja a gyerekeket, amíg nem fizet. Frank nem törődött sem ezzel, sem mással. A válást követően újra házasodott. Az új asszony ugyan szép volt, de Mia mellett eltörpült. Amikor a gyerekek az apjuknál voltak a mostohaanya egyáltalán nem foglalkozott velük. Később pedig a bíróságon el akarták hitetni mindenkivel, hogy Mia rossz anya, de ez sem vált be.
Polett felsóhajtott. Mia élete lassan helyreállt azóta és egy újság szerkesztője és egyben újságírója lett. A munka melyet egyik barátnője ajánlott fel meglehetősen jól jövedelmezett. Mia imádott írni és a főnökei is határtalanul meg vannak vele elégedve. Elsöprő sikerét ugyan nem ünnepelte meg, de nem is áll módjában. Mindig is csendesen élt. Nem akart zűrt az életében, ahogy új szerelmet sem. Vajon egy nap a lánya újra szerelmes lesz, vagy ő is egyedül fogja leélni az életét, ahogy az anyja?
Nadja látva, hogy bátyját lefoglalják a színes madarak, amik egy hatalmas bokorban lapultak meg úgy döntött felderíti a számára még ismeretlen környéket. Gyorsan odébbállt és egyre inkább azon volt, hogy a háztól messzebb kerüljön. A hatalmas növényzetből alig látszódott ki, de még így sem bánta, legalább nem veszik észre. Dúdolászva haladt előre miközben kis kezecskéjével vad virágokat gyűjtött. Nem tudta, hogy régen elhagyta a birtok határát és átlépett egy másikba. Szabad volt és ez számított. Kevin nem volt vele, nem nyaggatja azzal, hogy erre ne menj, azt ne csináld, ezt nem szabad. A nagyi, pedig annyira el volt a saját kis világában, hogy nem vette észre kisunokája eltűnését.
A birtok határától hatalmas mező tárult a kislány szeme elé. Pillangók rebbentek fel a magasba, madarak énekeltek a közeli fák ágain, katicabogarak lapultak meg a virágok zöld levelein és a hatalmasra nőtt füvön. Nadja minden percet nagyon élvezett. Nem is gondolt arra, hogy valami rosszat csinál azzal, hogy ennyire elmegy. Hírtelen meggondolta magát és az erdő felé vette útját. Érdekelte a hatalmas fák melyeknek széles törzsük volt és nagy lombkoronájuk. Amint elérte az erdő szélét felnézett az egyik magasra nyúló fára és elvigyorodott. Úgy tűnt érdekes, ami ezeken túl van és gondolta tovább megy.
Kevin épp megfordult, hogy szóljon húgának nézze meg a madarakat közelebbről, amikor észrevette, hogy nincs a helyén. Pedig az előbb nagyba hintázott. Körülnézett. Egyáltalán nem látta a rózsaszínű ruhában és abban a borzalmas szalmakalapban, amit a nagyi adott neki nemrég.
- Nadja!- kiáltott fel Kevin, majd várt, hátha előbukkan valahol a kislány, vagy ő is megszólal.- Nadja!
- Mi a baj Kevin drágám?- szólalt meg Polett, amint meghallotta unokája hangját és feléje tartott.
- Nagyi nem látom Nadjat.- mondta azonnal Kevin.
- Biztos bent van a házban.- válaszolt a nagyi.- Nemrég újítottam meg a babaházat, amit annyira imád. Mondtam is neki, hogy nyugodtan játszhat vele. Megnézem.
Azzal Polett lassan elindult a veranda felé. Kevin eközben a ház többi részénél kereste a húgát. Magában reménykedett, hogy megtalálja. Nadja igen kíváncsi természetű és nem először fordult elő, hogy elcsatangolt. Volt, hogy a bevásárlóközpontban tűnt el és sok órás keresésükbe telt míg felfedezték az egyik raktárban, ahol elszunyokált. Az anyja is igen mérges volt és aggódott, hogy valami baja esik. Megértette anyja érzéseit és tudta, ha még egy ilyen előfordulna, nem biztos, hogy vigyázhatna tovább a húgára. Visszatért a kiindulási ponthoz, amikor már mindent bejárt és ott találta a nagyit is, aki aggódva pillantott rá.
- A mami haragudni fog rám igaz?- kérdezte védtelenül a fiú.
- Ó dehogy drágám!- ölelte át a kisfiút Polett.- Majd megkeressük. Nem mehetett messze. Valahol itt van. Az is lehet, hogy kiment szedni pár friss virágot. Gyere menjünk. Ha idejébe elindulunk megtalálhatjuk.
- És mi van, ha nem?- kérdezte sírásra görbülő szájjal Kevin.- A mami megint meg fog szidni.
- Azt nem engedem.- simogatta meg a fiú arcát az asszony, majd megfogta a kisfiú kezét és elindultak, hogy megtalálják a kis elkóboroltat.
Nadja egyre beljebb haladt az erdőben és azon vette észre magát, hogy fáj a lába. Ezért leült egy kidőlt és elkorhadt törzsre miközben szemét le sem vette a gyönyörű tájról. Sosem félt semmitől. Sem az árnyékoktól, sem a sötéttől, sem mástól. Az sem rémítette meg, amikor játékból a bátyja bezárta őt egy időre a szekrénybe. Sötét és bizarr helynek tűnt, de csak lehunyta a szemét és máris máshol találta magát. Imádta a rémtörténeteket is, de az anyja egyáltalán nem mesélt nekik ilyet, mert nem akarta, hogy később rémálmok gyötörjék őt és Kevint. A fák, a bokrok és a többi növényzet is olyan volt, mint a mesekönyvekben. Gyönyörű és titokzatos. Hátranézett nem-e valaki követi, de senki. Ő volt itt egyedül és élvezhette ennek a titokzatos tájnak a szépségét. Úgy döntött tovább áll, hátha talál még valamit, ami ennél is jobb.
Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése