Ki vagy te, mondd?

Ki vagy te, mondd?

A semmiből jöttél el hozzám.

Árnyékként követtél mindenhová.

Éreztetted velem, hogy mellettem vagy.

De sosem mutattad magad.

Láttam dolgokat, melyeket te mutattál meg nekem.

Ismeretlen helyek s emberek.

Ismeretlen tárgyak.

Ismeretlen ismeretlenek.

Ki vagy te, mondd?

Ki a semmiből emelkedett fel.

Ki az árnyékban mozog hangtalanul.

Ki megmutat dolgokat a világban.

Ki sosem hagy magamra.

Ki vagy te, mondd?

Ki hangtalanul beszél hozzám.

Ki megérint, de érintése érintetlen.

Kinek arca árny csupán, ám szemével követ.

Kinek jelenléte másokat megrémiszt, elüldöz, engem viszont magához vonz.

Ki vagy te, mondd?

2018.01.27., szombat

Zuhanok

Zuhanok.

Egyre csak zuhanok.

Egyre mélyre.

Senki sincs, aki megállítson.

Senki sincs, aki kezét nyújtaná felém.

Zuhanok.

Egyre csak zuhanok.

Egyre mélyre.

Sötétségbe.

Kietlen világba.

Fénytelen pont felé.

Zuhanok.

Magam sem tudom hova.

Magam sem tudom meddig.

Meddig tart ez az állapot?

Zuhanok.

Világok között.

Levegőben.

Víznek rejtett mélyére.

Egyre csak zuhanok,

s hirtelen a sötétségből fény tör elő.

Szédítő magasságokba lök.

A levegő akadozva áramlik.

Majd lebegek.

Hangtalanul.

A fény körülvesz.

Elnyel.

Újraéleszt.

Újra élek.

Felfoghatatlanul.

Elmerengve nézek ki a fejemből.

Tudom, hogy megtörtént.

Tudom, hogy valaki a kezét nyújtotta felém.

Már nem zuhanok.

Már magam vagyok.

Nincs mitől félnem.

Már nem zuhanok tovább.

2016.05.05., csütörtök