Zuhanok

Zuhanok.

Egyre csak zuhanok.

Egyre mélyre.

Senki sincs, aki megállítson.

Senki sincs, aki kezét nyújtaná felém.

Zuhanok.

Egyre csak zuhanok.

Egyre mélyre.

Sötétségbe.

Kietlen világba.

Fénytelen pont felé.

Zuhanok.

Magam sem tudom hova.

Magam sem tudom meddig.

Meddig tart ez az állapot?

Zuhanok.

Világok között.

Levegőben.

Víznek rejtett mélyére.

Egyre csak zuhanok,

s hirtelen a sötétségből fény tör elő.

Szédítő magasságokba lök.

A levegő akadozva áramlik.

Majd lebegek.

Hangtalanul.

A fény körülvesz.

Elnyel.

Újraéleszt.

Újra élek.

Felfoghatatlanul.

Elmerengve nézek ki a fejemből.

Tudom, hogy megtörtént.

Tudom, hogy valaki a kezét nyújtotta felém.

Már nem zuhanok.

Már magam vagyok.

Nincs mitől félnem.

Már nem zuhanok tovább.

2016.05.05., csütörtök