Érzelmek viharában 26. rész

Érzelmek viharában

Minden őrültségben benne voltál,

csakhogy felfigyeljen rád.

Mindent megtettél,

még olyat is,

amit nem ő kért.

Egyik nap szende,

másik nap vad amazon.

Mégis azt vetted észre,

hogy nem érdekled őt.

A tükörbe nézve megkérdezted magadtól:

mi van másokban,

ami benned nincs?

Mit kellene még tenned,

hogy meglásson téged?

Válaszok sosem érkeztek.

Egyre magányosabbá váltál.

Míg szeretted őt,

vágyakozva néztél utána,

álmaidban együtt voltál vele,

addig ő mások kegyeit élvezte.

A napok már szenvedéssé váltak.

Düh és kétségbeesés mardosta lelked.

Nem akartad megérteni,

hogy nem illetek össze,

és bárhogyan is kéred az égieket,

sorsotok sosem válik eggyé.

El kellett engedned,

még ha fáj is.

De egy nap te is megtalálod azt,

akit az élet hozzád rendelt.

Csak ki kell nyitnod a szíved.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 25. rész

Érzelmek viharában

Amint fel kel a Nap,

arcod is felderül.

Mosolyod,

mint a szivárvány.

Nevetésed,

mint egy énekesmadár.

Minden percet úgy töltesz,

hogy boldogságod arannyá válhatna.

Nem vesztegetsz el semmit az idődből,

mert számodra nincs is idő.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 24. rész

Érzelmek viharában

Kezdetben azt hitted csak barátként tekint rád,

de ahogy egyre közeledett feléd,

ráébredtél,

hogy többet érez annál,

mint amit mutat.

Próbáltad kerülni.

Próbáltál nem beszélni vele.

Érdektelenné váltál.

S ha csak felbukkant ott,

ahol te is voltál,

fogtad magad és elmentél.

Már a nevét sem ejtetted ki,

hogy így felejtsd el őt.

Ő viszont minden nap reménykedett,

hisz még ha érezte is,

hogy nem akarsz tőle semmit,

még a barátságodra szüksége lett volna.

Ám mindez elveszett.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 23. rész

Érzelmek viharában

Úgy vártad, hogy megszülethessen.

Úgy vártad, hogy karjaidba vehesd.

Minden mozdulatára gondosan odafigyeltél.

Minden rezzenésre sürgetően felugrottál.

Szavaiddal szeretted, tanítottad, nevelted.

Szemeiddel követted minden napjait.

Ahogy izgett-mozgott.

Ahogy gügyögni kezdett.

Ahogy az első lépéseket megtette.

És ahogy egyre csak növekedett, te minduntalan ott voltál mellette.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 22. rész

Érzelmek viharában

Hazugságokkal akartad magadhoz ragadni.

Leláncoltad volna egy életre,

csak hogy magad mellett tudhasd.

Őrizni akartad a szerelmét,

ami sosem volt a tiéd.

Hagytad volna szenvedni,

hogy te magad boldog lehess.

A nem várt pillanatban ő kiszabadult,

s hiába kaptál már utána,

nem érted őt el.

Azóta is messze jár.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 21. rész

Érzelmek viharában

Remegve bújok hozzád,

pézsma illatod megnyugtat,

érintésed felcsigáz,

szemed fénye elkápráztat,

csókjaidtól elalélok,

szívem hevesen hozzád simul.

A gyönyör napkeltével sem távozik,

nem lappang,

ott van benned,

ami bennem is él.

Szeretlek mindörökké.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 20. rész

Érzelmek viharában

Meghalnék az ölelésedben,

úgy vágyom rád, kedvesem.

Csókjaid puszta érintése,

feledteti mindazt a rosszat,

ami egész életemben elkísért.

Felfoghatatlan még mindig,

hogy te vagy nekem.

Kincs vagy nekem,

e világon a legszebb és a legtökéletesebb.

Nem bánom,

ha éjjel-nappal,

a valóságban vagy az álmokban,

de együtt veled,

csak veled.

2014. február 17.

hétfő

Érzelmek viharában 19. rész

Érzelmek viharában

Elfojtott vágyainak él.

Képtelen feledni a múltat.

A szerelmet,

ami felemésztette.

A szenvedélyt,

ami a Mennyekbe repítette.

A végtelen örömöt,

ami bearanyozta életét.

A szenvedést,

ami szétmarcangolta lelkét.

Az elválást,

ami összetörte szívét.

Darabokban az élete,

mégis valahol legbelül reménykedik,

sír,

fohászkodik,

hogy egy nap újra megtalálja a boldogság.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 18. rész

Érzelmek viharában

Hiszek a szerelemben,

az erejében.

A boldogságban.

Az örökkévalóságban.

Nem akarom,

hogy a tenyerén hordozzon.

A szívét annál inkább akarom.

Szeressen.

Öleljen.

Minden nap rám gondoljon.

Egy életen át én legyek számára a minden.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 17. rész

Érzelmek viharában

Túl sokat kértem volna,

hogy mellettem maradj?

Túl sokat akartam mit meg tudtál volna adni?

Túl sokat képzeltem a kapcsolatunkról,

s zátonyra futott még mielőtt kiköthetett volna.

Sosem feledem mindazt,

ami történt.

A továbbállás mégis fájdalmas.

Sokat gondolok rád,

de már tudom,

egymásnak nem lettünk volna a boldogsága.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 16. rész

Érzelmek viharában

Voltak napok, melyek parázs vitaként múltak el közöttünk.

Tudom, hogy nem egyszer kértünk bocsánatot a másiktól.

Érzem, hogy szerelmünk már nem ég azon a lángon.

Ne haragudj, amiért el kell válnunk.

Még ha szeretlek sem maradhatok melletted.

Szabadságod most visszaadom neked.

Az élet pedig eldönti mi legyen kettőnkkel.

2014. február 13.

csütörtök

Érzelmek viharában 15. rész

Érzelmek viharában

Szükségem van az ölelésedre,

hogy erőt meríthessek belőle.

Szükségem van a szavaidra,

hogy megnyugtassa lelkem.

Szükségem van rád,

a szerelmedre,

a lelkedre és a reményre,

hogy sosem hagysz el.

2014. február 13.

csütörtök