William Shakespeare idézetek

Hízelgek a napnak: beragyogod,

Ha felhőfoltos is a végtelenség;

S a fekete éjnek: te csillagok

Nélkül is megaranyozod az estét.

Ó szerelem! mily fürge s ifju vagy te!

S hatalmad bár oly befogadni kész,

Akár a tenger, nem hullhat beléd

Semmi, akármily szárnyaló legyen,

Ami ne lenne benned semmivé

Egy perc alatt!

Egy férfin egy-két év alatt se látsz át,

Mind csupa gyomor, s mi vagyunk az étkük.

Mohón falnak, s ha elteltek velünk,

Kiokádnak.

A vágy erőt ad és utat talál,

S megédesül a keserű pohár.

Veszett szerelem! Szerelmes gyűlölség!

Ó, valami, mi semmiből fogant!

Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség,

Gyönyörű alakok torz zűrzavarja!

Ólompehely, hidegtűz, éberálom,

Beteg egészség, minden, ami nem!

Így szeretek én, s ezt nem szeretem.

Öl elgondolni, hogy, mint gondolat,

Nem ugrom hozzád mérföldeken át,

De, túl sok sár s víz keveréke, csak

Sírok, s várom az idő vigaszát.

Különböző idézetek 2

"Talán semmi sincs szebb a világon,
mint találni egy embert, akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves arca
elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég,
hogy vidámak,
és nagyon boldogok legyünk."

 

Ernest Hemingway

 

 

"Veled mindenkinél büszkébb vagyok .
Csak egyben koldus : mindent elvehetsz ,
s ezzel a legkoldusabbá tehetsz."

William Shakespeare

"A sok kincs a boldogságot porba dönti."

 

Aiszkhülosz

"A legtöbb ember felületesen szemléli a dolgokat, és így is ítél, aki viszont úgy lát, mint Jeanne, annak a szeme áthatol mindenen, az olvasni tud a szívekben, és olyan képességeket is felfedez az emberekben, amelyeket más észre sem vesz, mert a felszínen semmi nem árulkodik róla."

 

Mark Twain

"Ádassék tisztelet a fáknak,
akik derékig lángban állnak,
szótlan Jeanne d`Arc-jai a nyárnak."

 

Szabó Éva

Versek közül William Shakespeare művei állnak közelebb hozzám, aki a világirodalom legnagyobbjai, költői és drámaírói közé tartozik. 1564-1616 között élt. Minden általa művelt műfajban kiemelkedőt alkotott. Szonettjei a reneszánsz költészet élvonalába tartoznak.

SZONETTEK

XI

A Tiédben növekszel eltünőben,

Mert ifjú vér követ, mit ifjan adtál:

Ha friss erőd szivedről messze röppen,

Édes tulajdonodnak hívhatod már,

Kit hátrahagysz: őbenne élsz te szépen;

És bölcs korod nem dől le morcosan rád,

Ha jól felelsz magadnak idejében;

Gyors hatvan év tünését mosolyognád.

Kit magtalan kalászok árvasága

Szorít, lehull kegyetlen őszi szélbe;

De a te arcod' bőséggel ruházza

A Természet aranyló kedvtelése:

Te lettél a pecsétjén rajzolat,

Mert kéne, hogy sokszor nyomd másodat.

LIV

Ó, szebb a szépség, mikor hű szivek

Pompája, áldó fénye lepte el,

Vonzó a rózsa s vonzóbbnak hiszed,

Mert kelyhe mézes illatot lehel.

A réti rózsa ontja dús szinét,

Oly bűvölő, mint kerti rózsa, ha

Tövis között vidáman int feléd,

S kinyílt a nyárban álarc-bimbaja:

De mert bája cifra dísz, megfakul

És elvirít virága csendesen;

Ám ha a kerti rózsa is lehull,

Halála édes illatot terem:

Ha elhágy majd a tündér ifjúság,
Versem örökkön őrzi illatát.

LXV

Ha bronz, se kő, se föld, sem óceán,

Csak bús halál ural téged, világ,

A szép hogy őrizheti meg vidám

Szinét, ki gyenge, mint a csöpp virág?

Hogy állja majd a mézfuvalmu nyár

A tomboló napoknak ostromát?

Ó, szertehull a büszke sziklavár!

A zord Idő acélkapukba rág.

Idő, hol őrzöd - féltő gondolat -

Vad mérged ellen legjobb ékszered?

Ki tartja vissza könnyű lábadat?

Midőn a szépbe marsz, ki tiltja meg?

Senki; s ha van még csoda, győzhetetlen:

Csak éjszin tintán csillog még szerelmem.