William Shakespeare idézetek

Hízelgek a napnak: beragyogod,

Ha felhőfoltos is a végtelenség;

S a fekete éjnek: te csillagok

Nélkül is megaranyozod az estét.

Ó szerelem! mily fürge s ifju vagy te!

S hatalmad bár oly befogadni kész,

Akár a tenger, nem hullhat beléd

Semmi, akármily szárnyaló legyen,

Ami ne lenne benned semmivé

Egy perc alatt!

Egy férfin egy-két év alatt se látsz át,

Mind csupa gyomor, s mi vagyunk az étkük.

Mohón falnak, s ha elteltek velünk,

Kiokádnak.

A vágy erőt ad és utat talál,

S megédesül a keserű pohár.

Veszett szerelem! Szerelmes gyűlölség!

Ó, valami, mi semmiből fogant!

Ó, súlyos könnyűség, komoly üresség,

Gyönyörű alakok torz zűrzavarja!

Ólompehely, hidegtűz, éberálom,

Beteg egészség, minden, ami nem!

Így szeretek én, s ezt nem szeretem.

Öl elgondolni, hogy, mint gondolat,

Nem ugrom hozzád mérföldeken át,

De, túl sok sár s víz keveréke, csak

Sírok, s várom az idő vigaszát.