Idézetek, versek

"Az író könyvet ír, de a könyv még nem mű, a mű csak akkor mű, ha általa - saját kezdetének erőszakosságában - a lét jut szóhoz; ez az esemény csak akkor teljesedik be, amikor a mű bensőségessége lesz valakinek, aki írja, és valakinek, aki olvassa."

Maurice Blanchot

Kocsi-út az éjszakában


Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.

Ady Endre
(1909)

Lelkek a pányván


Kipányvázták a lelkemet,
Mert ficánkolt csikói tűzben,
Mert hiába korbácsoltam,
Hiába űztem, hiába űztem.

Ha láttok a magyar Mezőn
Véres, tajtékos, pányvás ménet:
Vágjátok el kötelét,
Mert lélek az bús, magyar lélek.

Ady Endre

Ady Endre: Az elhagyott kalóz-hajók

Hajnalodik s végre: az én hajómon.
Az igazin, szállok virág-fedetten.
Nem ismerek a vén, elszánt kalózra,
Hurráh, vágyak pompás legénye lettem
S boldog hajóm fátyollal lobogózva
Olyan, mint kék fátylas ég-darab
S tűz szememen bekacag a Nap:
Sohse látott csodábbat a hajónál,
Sohse látott hajóst még hajnalibbat.
Tengereket zúdít elénk a vágyunk,
Még. Oceánunk is az enyém.
Karunk ölelő ritmusára ringat,
Himnuszt kürtöl a babonás hajó-kürt
S zeng a csók a hajó fedelén.
Árbocom a váró diadal,
Bódító és szűz-lyán adta csók
S üldözőim a kalóz-hajók,
Kikkel rabolva, hajh, annyit bolyongtam
Olcsó siker- s csók-portékákra lesve.

Hát mégis hasztalan hajszolt az Este,
Nem az ő ölébe jött vagyok,
Hajnalok küldöttek, hajnalok
S mégis eljött értem a hajóm.
Óh, volt hajók, be elárnyultatok már,
Óh, volt prédák be nincs izetek
Szabadabb vagyok minden szabadoknál,
Olyan teljesen nem magamé.
Szemem melyik volt hajót vágyja vissza?
Gyötrelmes, kérdő, kínzó ifjuságnak
Zöld lobogóju, éhes kis hajóját?
Vihar-hajómat, mely az ósdi nóták
Kopott, kis bárdjait hagyta el?
Avagy a száz-szoknya lobogót
Lengető, unt, céda csók-hajót?
Névnek, hirnek, mámornak, bölcseségnek
Csunya kalóz-hajóit talán?
Im itt van a szivemen a lyány,
Itt van a szivemben a tenger-élet
Felörvendem, fölélem s boldog órák:
Most vagyok Én és büszkén viszem
Szent és ifjuságos, bolond viharokba
Az egyetlen ölelnivalót
S életem új, legsorsosabb hajóját.