2019. november 28., csütörtök

Álmomban sem reméltem

Álmomban sem reméltem,
hogy szembejössz velem az utcán.
Hisz te egy sztár vagy,
én valaki a világban.
Mégis rám mosolyogtál.
S én ijedten néztem rád.
Nem tudtam, hogy mit kellene tennem.
Csak néztelek bambán.
Aztán halványan elmosolyodtam,
majd bólintottam egyet.
Látva, hogy sokan várnak rád,
csak némán figyeltelek.
Néha fel-felnéztél a sokaság fölött.
Rám kacsintottál.
Mosolyogtál.
S szívem vadul kalapált.
Mégis észben tartottam,
hogy te egy sztár vagy,
én valaki a világban,
aki nem ér fel hozzád.
De te hirtelen ott voltál előttem.
És én nem tudtam kinyögni egy értelmes szót sem.
Csak néztél, én is téged.
Úgy éreztem, el kell süllyednem ott menten.
De téged nem érdekelt a zavartságom,
a szemedben nem vadászösztön lobogott.
Azt hittem, én is egy leszek a sok közül,
de valaki lettem a világodban.
A valóságban és nem egy álomvilágban.
S akkor érzem igazán, amikor felébredve téged látlak meg először.
Ugyanaz a mosoly.
Ugyanaz a tekintet.
Beengedtél az életedbe,
hogy megmutathassam az enyémet.
És még mindig akarsz engem,
ahogyan én téged.
Tudjuk, hogy mi ketten egyek vagyunk ebben a világban.
Egy társ az életben.
Ami mindig hiányzott.
Ami nem hagyott nyugodni.
Most itt vagyunk egymásnak.
Itt leszünk a másiknak.

2019. november 28., csütörtök 21:39

2019. november 3., vasárnap

Megtaláltuk egymást

Nem akartalak ismerni.
Távol akartalak tudni magamtól.
Hibát vétettem, mikor belenéztem titokzatos tekintetedbe.
Próbáltam tartani a távolságot.
De a személyed egyre vonzott magához.
Tudtad, hogy vonzónak tartalak.
Tudtad, hogy veszélyesnek tartalak.
S mintha élvezted volna, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz.
Ismerted a lelkem.
Ismerted a személyiségem.
Mégis hagytad, hogy szenvedjek.
De amint átöleltél.
De amint megcsókoltál.
Elvarázsoltál.
Még jobban, s jobban.
Nem engedtél.
Mégis féltem, hogy nem tarthat örökké.
De bebizonyítottad, hogy nem vagy rossz ember, s mindig lehet rád számítani.
Megtaláltuk egymást.

2019. november 1., péntek 20:18

Még hallom suttogó hangod

Még hallom suttogó hangod.
Még érzem csókod simogatását.
Hallom szíved egyenletes dobogását.
Érzem lelked egybeolvadását az enyémmel.
Mint hullócsillag az égen.
Kihunyt fénnyel zuhan alá.
Mint a felismerés, hogy már nem vagy.
Mint a jeges érzet, hogy már nem vagy.
S mégis reménykedem, hogy visszatérsz hozzám.

2019. november 1., péntek 20:09

Vajon számítana?

Mit mondanál, ha újra találkoznánk?
Mit éreznél, ha újra láthatnál?
Mit gondolnál, ha újra beszélhetnénk?
Vagy elfordítanád fejed, hogy ne is láss?
Hirtelen elővennéd a mobilt, hogy másra tereld a figyelmed?
Vagy évődve néznél rám, mert nem tudod eldönteni, mit kellene tenned?
Vajon számítana?

2019. november 1., péntek 20:04

Nincs ez így jól

A szívem keserűen figyeli az életet.
A láncok vadul szorítják.
A tekintetemmel követem az eseményeket.
A fülemmel hallom mindenki életét.
Nincs ez így jól.
Amit tenni akarok, nem engednek.
Amit igazán szeretnék, nem érem el.
A szívem érzi ezt.
Az eszem nem fogadja el.
A testem elfáradt.
Csak a meg nem értettség vesz körül.
Miközben lelkem másra vágyik.
Felszabadulásra.
Távoli helyekre.
Szárnyaló öntudatra.
Beteljesült vágyakra.

2019. október 27., vasárnap 15:36

Egyedül indultam útnak

Egyedül indultam útnak.
Körülöttem megállt idő.
Nincs út, mi elvezetne valahová.
Fénytelen világban éltem.
Keserű dallam suhog a szélben.
Minden lépésnél egy lehullott falevél.
Minden lélegzetvételnél egy esőcsepp.

Egyedül indultam útnak.
Körülöttem megindult az élet.
Mindenfelé utak ezrei.
Fényes világ tárult elém.
Édes dallam suhog a szélben.
Minden lépésnél virágok burjánzanak.
Minden lélegzetvételnél szivárvány tündököl.

2019. október 27., vasárnap 15:29