Egy élet van...

Minden, ami te vagy.

Minden, ami ő van.

Két külön világ, ami egy úton jár.

Nincs olyan, hogy tökéletes.

Nincs olyan, hogy mindig.

Egy élet van, amiben te és ő ti lehettek, s vagytok.

Egy élet van, amit ti alkothattok.

2020.08.12., 21:35

Sokszor van úgy...

Sokszor van úgy, hogy fel kellene adni.

Hátrahagyni mindent.

Kipróbálni az ismeretlent.

Lelépni anélkül, hogy tudnák.

Olyan helyre menni, ahol nem ismernek.

Menekülni mindattól, ami megfojt.

Elzárkózni mindattól, ami méreg.

S lassan hátrahagyni azt, amit megismertél s szerettél.

Ami egyszer többet jelentett minden másnál.

Ami még mindig ott él benned.

2020.08.12., 21:31

Van úgy...

Van úgy, hogy hátra kell hagyni.

Újat teremteni, létrehozni.

Van úgy, hogy köszönés nélkül kell lelépni.

Új utakat találni, felfedezni.

Van úgy, hogy nincs kiút.

Se innen, se onnan.

De mindig van remény egy jobb világért kiáltani.

2020.08.12., 21:27

Ha kimondanád...

Ha kimondanád mindazt, mit gondolsz.

Ha elmondanád, hogy valójában mit érzel.

Csak magadat ámítod vele.

Ha őszintén bevallod érzéseid.

Ha megnyílik szíved ajtaja.

Védtelen maradsz vele szemben.

Ha igazán azt érzed, amire szíved vágyik.

Ha igazán akarod őt.

Sosem tudhatod igazán, mikor döf hátba.

Ha hagyod magad elragadni az árral.

Ha nem érdekel, hogy porig rombolhat.

Szíved hagy cserben téged,

s késő lesz már visszahoznod.

Mert amint elragad, úgy te magad is elveszel.

Nem lesz ki megmentsen.

Nem lesz ki visszatartson.

Csak süllyedsz egyre mélyebbre.

2020.08.12., 21:20

Szélmalom harc

Szélmalom harcot vívsz a szíved ellen.

Nem akarod többé érezni a szerelmet.

Mit adtál a másiknak, sosem kaptad vissza.

Míg te szeretted őt, ő másfelé fordult.

Hittél benne, hogy megváltozik.

Makacsul ragaszkodtál hozzá.

Szíved darabjaira hullott.

De ő csak ment, s átlépett rajtuk.

2020.08.12., 21:16

Emlékek

 Emlékszem, hogyan fogtuk meg egymás kezét.
Ujjaim alatt a bőröd bizsergető, lágy érzés.
Érintésed puszta vágya, méregként hatott elmémre.
Pedig mondták, hogy vigyázzak veled.

Emlékszem, miket mondtál.

Szavaid örömet okoztak.

Elhallgattam a hangod, ami mindig ott lüktetett a szívemben.

Emlékszem ölelésedre.

Vágytam minden érintésedre.

Mégis magányos voltam melletted.

Mert nem éreztem, hogy velem szeretnél lenni.

Emlékszem a távozásra.

Feleslegesnek éreztem könnyeim.

Minduntalan arra vártam,

hogy az emlékek egyszer visszatérjenek.

2020.08.12., 21:07