2016. július 14., csütörtök

Ártatlan kis angyal

Ártatlan volt.
Nem volt bűne.
Olyan volt, mint egy kis angyal.
Olyan volt, akit mindig is akartak.
Mindvégig harcolt.
Szerette volna, ha átölelik.
Szeretett volna veled együtt élni.
Nem hagytad neki.
Ott hagytad.
Egyedül.
Nem érdekelt a sorsa.
Angyalként jött.
Angyalként távozott.
Szíved még ekkor sem mozdult meg iránta.
Ő már az angyalokkal van.
S egy nap újra le fog születni egy boldog családba,
ahol várni fogják az érkezését.

2016.07.13., szerda

Miért?

Úgy hitted, szeret.
Úgy hitted, imád.
Úgy hitted, ragaszkodik hozzád.
Úgy hitted, nincs más.
De amint felfedezted árulását,
magad hibáztattad.
Miért?
Mert szeretted?
Mert remélted,
hogy viszontszeret?
Mert álmodni mertél?
Mert nem hitted,
hogy csak játszani akar veled?
Egyszerűen naiv voltál.
Mégis reméled,
hogy egy nap rád lel a boldogság.

2016.07.13., szerda

A döntés

Miért gondolod azt,
hogy nem szeretnek?
Miért hiszed,
hogy másokkal szemben kevés vagy?
Miért tűröd a megaláztatást?
Miért hiszed,
hogy nincs tovább?
A döntés a kezedben van.
Ha rossz lépést teszel,
nem biztos,
hogy életben maradsz.

2016.07.13., szerda

Esély az életre

Eldobtad magadtól a legdrágább kincset.
Pedig ő ártatlanul jött e világra.
Nem ő döntött,
hogy megszülessen.
Te vállaltad,
hogy kihordod kilenc hónapon keresztül.
Rengeteg választási lehetőség közül,
mégis a halált választottad számára.
Úgy hitted,
neki így lesz jobb.
Ő nem mondhatta,
hogy ne tedd.
Ő nem tudhatta,
mire vagy képes.
Ő mégis túlélte,
mert vannak még jó emberek,
akik nem hagyták cserben,
akik megadták neki az esélyt az életre.

2016.07.13., szerda

2016. július 12., kedd

Úgy hitted

Megnyerted őt magadnak.
Szívét, lelkét követelted magadnak.
Ő sosem ellenkezett veled.
S úgy hitted,
örökre a tied.
De amint megcsaltad,
a láncot levetette magáról,
s többé már nem volt a tied.

2016.07.12., kedd

Sokáig vártál rá

Sokáig vártál rá,
míg nem igent mondott neked.
Boldogok voltatok hosszú éveken át.
Nem gondoltad volna,
hogy elhagy téged.
Még harcoltál is érte.
Ő mégis mást választott helyetted.

2016.07.12., kedd

Egyetlen döntés

Félúton jártál,
mikor meggondoltad magad.
Annyira szereted őt,
hogy nem tudtál volna nélküle lenni.
Visszatértél hozzá,
ő boldogan átölelt,
s remélte,
hogy sosem hagyod el.
Elvitted magaddal,
azóta is boldogan éltek.
Sosem bántad meg a döntésed.

2016.07.12., kedd

Távolság

Messze elment tőled időt hagyva neked.
Messze elment tőled,
miközben hiányzol neki.
Szeretnéd,
ha melletted volna,
de tudod,
hogy megbántottad.
Időt kért tőled,
s közben reméled,
hogy visszajön érted.

2016.07.12., kedd

2016. július 8., péntek

Minden reggel

Minden reggel hozzám bújsz.
Szíved heves ritmusa felkelt álmomból.
Téged nézlek, arcod kedves vonása mosolyt csal arcomra.
Megcsókollak, s te forrón átölelsz.
Így kelni minden reggel csodás lenne.
Hozzám bújsz, karod erősen tart engem.
Behunyom szemem s minden másról megfeledkezem.
Veled jó.
Így jó.
Minden reggel veled ébredni.
Megosztani veled az életem.
Az életed része lenni.
Így jó.
A legeslegjobb.

2016.07.01., péntek

Vajon megérné?

Szeretném, ha másképp lenne.
Szeretném, ha megbeszélnénk a dolgokat.
Ha nem haragudnánk egymásra.
Ha egymás szemébe tudnánk nézni anélkül, hogy hazudnánk.
Mert tudjuk hová vezet mindez.
Miért kellene így történnie?
Elfeledtük volna hogyan kezdődött?
Hogyan szerettünk egymásba?
Mi vonzott egymáshoz?
S most miért távolodunk egymástól?
Mikor kezdődött, s hogyan folytatódik?
Mi lesz velünk, ha már nem leszünk egymásnak?
Meg lehet még változni?
Tudjuk még kezelni?
Meg tudjuk menteni?
Vagy hagyjuk egymást békében élni?
Befejezni.
Véget vetni.
Szakítani.
Vagy újrakezdeni?
Vajon megérné?

2016.06.24., péntek