Régi verseim még nagyon amatőr módon:) 1. rész

Bevezetés: Lehet, hogy ezek a versek már szerepelnek a blogban, nem tudom pontosan és elég nehéz lenne már utánanézni, annyi versem van.:) Ezek a versek nagyon régiek, nagyon amatőr design, de talán szerethető.:) Jó olvasást hozzá!!!

Csókod perzselő, mely az érintésed.

Ölelj hát tovább, és én boldoggá teszlek.

Együtt lehetünk napokig, évekig.

Szeressük egymást, éljünk így továbbra is.

Ne engedd, hogy elszakítsanak.

Ne hallgass a gúnyos pletykákra.

Nincs értelme, ha a veszekedésnek élünk.

Éljünk a mának s ne várjuk a holnapot.

Veled lenni jó, gyengéd, simogató.

Álmomban reméltem s végre megvalósult.

Szeress és ne engedj el és én örökké boldoggá teszlek.

Ne hallgass másra, higgy a jónak, s meglátod semmi baj nem ér majd.

Hagyd a rosszat, s élvezzük ami van.

Tovább is megyünk csak együtt lehessünk.

***

Keserű az élet, nincs már értelme.

Boldogan élni, csak múló élvezet.

Az én barátom most már a komorság.

Ő éltet ezután.

Senki sincs ki megvigasztal, ki megért, s meghallgat.

Elmúlt ez az év is, nem tér már vissza.

Örökre így élek?

Nem hallgat meg senki?

Hát ki vagyok én, hogy bánatomat mégis elsírjam.

Könnyek már nem folynak, régen elapadt már.

Nem értem az életet csupán.

Csak szeretetre vágyom, mégsem adják meg?

Hiába a sok könyörgés?

Nem értenek meg.

Nem értenek meg, s nem hallgatnak meg se.

Így élni tovább, így könnyebb talán.

***

Szívemet nem gyógyítja semmi.

Nagy üresség tátong ott helyben.

A boldogságot felváltotta a szomorúság.

Egyedül vagyok immár.

Nincs semmi gyógyír, nem hat rá semmi.

Együtt élek vele, nem fáj már semmi.

Nem érzem a testem.

Bénultan fekszem.

Egyedül vagyok, nincs velem senki.

Te voltál a minden levegő, fény, illat.

Mit elloptak, s eltiportak egyszer.

Te voltál a boldogság, remény, ki megvált.

S most eltiport, és itt állok árván.

Árva volnék én?

Csak úgy érzem, mégis szívem egy része betegen fekszik.

Nincs szó, se kérés, se egy vallomás, mely begyógyítaná elkeseredett szívem.

***

Nincs olyan nap, hogy ne gondoljak reád.

Távol vagy mégis tőlem.

Eltűntél előlem, nem találtalak.

Arcod mégis berajzolta magát a lelkembe.

Rabod vagyok, bilincs fogja testem.

Te mégis messze vagy, nem érlek el könnyen.

Veled mégis más az élet.

Több fény van bennem.

Rólad szól e vers.

Ne felejts el könnyen.

Christin Dor első verses kötete

Ahogy a fenti címen is lehet olvasni verses kötetbe kezdtem bele. Azt nem tudom pontosan, hogy mikor adom át egy kiadónak - jobban mondva a kiszemelt kiadónak -, de szeretném kiadatni az első verses kötetem. Nem vagyok nagy költő. Nem tartom magam annak. Egyszerűen szeretek verset is írni és amikor még a rímek is összeállnak akkor aztán a papír sem marad száraz, a tinta is fogyóban és az ihlet is újra visszatért, persze Múzsa nélkül. Hogy mire lehet benne számítani? Vegyesen mindenre. Ugyanis úgy szeretném, hogy legyenek benne a blogjaimban lévő versek közül is és olyanok is, amiket még nem tettem fel a blogba. Szóval, ha eddig valaki is hiányolta, hogy új versek mikor kerülnek már fel, akkor azt kell mondanom, hogy nem mostanában, mivel ezen is ügyködöm. Nem könnyű dolog. Persze még talán nem ártana megérdeklődnöm attól a bizonyos kiadótól, amit én kiszemeltem magamnak, hogy lehet-e olyan verseket is felvonultatnom ebben a verses kötetben, amik már olvashatók a blogomban. Ugyanis nem szeretném egyiket sem törölni csak azért, mert ezt nem szabad. De ha netán sajnos ez lesz a válasz, akkor kénytelen vagyok változtatni a dolgok állásán.:( Egyébként már elég szépen fejlődik a verses kötetem.:) Hízik, mint a disznó.:D Persze erre még várni kell, hogy mennyit azt még nem tudom. Annyi bizonyos, hogy előkészületek folynak, már csak be kell fejeznem, érdeklődnöm kell a kiadótól, ha rámondja az áment, akkor azonnali küldés lesz a vége és várakozás, hogy mi lesz a végeredmény. Egyébként egy ideje azon hezitálok, hogy a verses köteteimet Christin Dor néven jelentessem-e meg. Ugyanis a regényeim is ezen a néven kellene, hogy fussanak. Annyira hozzá vagyok szokva ehhez a névhez, hogy először nem is akartam ezen változtatni, de egy ideje gondolkozom azon, hogy jó-e ha ugyanazon neven szerepelek. Akinek tetszik, hogy mindkét "stílushoz" ugyanezt a nevet adjam, az írja meg vagy jelezze valahogy. Ha mégsem pl.: a verseknél ez a név szerepeljen, a regényeknél egy másik azt is jelezzétek, esetleg ennek a fordítottja tetszik, akkor azt is. Én várok türelemmel. Addig is dolgozom mind a regényemen, mind a versemen.