VADON ÉLŐ ÁLLATOK 2. rész

CÁPA

Kopoltyúval lélegeznek. A cápák teste hosszúkás, áramvonalas, orsó alakú, hengeres, keresztmetszete csaknem kör alakú. Egyes alakok egészen kígyószerűen megnyúltak, míg a pörölycápafélék koponyája oldalirányban erőteljesen kiszélesedett, így a testük mintegy kalapács alakúvá vált. Mellúszóik elülső szegélye nem nőtt össze teljes mértékben a testtel, így viszonylag elég szabadok. Farokúszójuk igen nagy felületű, minden esetben aszimmetrikus, ún. heterocerk farokúszó. Egy nagyobb felső, és egy kisebb alsó lebenyből áll.

Szájnyílásuk nem a test elején található közvetlenül, hanem alulra csúszott, félkör alakú. A szájüregben számos háromszög alakú, éles, pikkely eredetű, gyökértelen, ránőtt fog található, melyek több sorban helyezkednek el, és számuk igen nagy lehet. A fogak könnyen kitörnek, de hamar pótlódnak is. Ezek a fogak rágásra alkalmatlanok, csak az áldozat megragadására, és tépésére alkalmasak. A kitépett falatokat aztán egészben nyelik le. Az orruk nagyon érzékeny a vízbe került vér szagára.

Ismeretesek fog nélküli alakjaik is, melyek a tengervízből planktonokat szűrnek ki. A többi fajuk mind ragadozó, elsősorban halakkal, rákokkal, kagylókkal táplálkoznak, de a nagyobb termetű cápafajok tengeri emlősöket is zsákmányolnak, így az emberre is veszélyesek lehetnek (a fajok 10% veszélyes az emberre) Többségük a tengerek lakója, egyes fajok a trópusi folyókban élnek.

A csontos halakkal ellentétben belső megtermékenyítésűek, sőt elevenszülők is akadnak közöttük. A nem elevenszülő fajok kemény burkú petéket raknak.



ZÖLD ANAKONDA


A zöld anakonda vagy nagy anakonda az óriáskígyófélék családjába és a valódi boák alcsaládjába tartozó vízi kígyófaj.
Talán a leghíresebb és leghírhedtebb kígyófaj, ami a nagysága alapján nem is véletlen. Hiszen a világ legnagyobb tömegű kígyója, és talán egyben a leghosszabb is. Az utóbbi megtisztelő rang elnyerésében komoly vetélytársa a délkelet-ázsiai kockás piton.
Maga az anakonda szó tamil eredetű, az „anakoila” elefántgyilkost jelent. Az első spanyol telepesek még „matatoro”-nak nevezték, amelynek jelentése a szintén félelmet keltő bikagyilkos. A másik elterjedt elnevezése a vízi boa, amely a többi nagy óriáskígyótól eltérő vízikígyó mivoltára utal.
Elsősorban éjszakai életmódot folytat. A szárazföldön vadászva is a víz közelében marad. A nagyságának megfelelő gerincesekre vadászik, a nagyobb egyedek akár kajmánokat, kapibarákat, tapírokat és pekarikat is elejthetnek. Egyes megfigyelések szerint jaguárral is összecsaphat, amely harcnak a kimenetele azonban már kétesélyes. Az emberre veszélyes, a támadásairól több beszámoló szól, bár bizonyított halálesetről egy sem.
Az anakondák párzási időszaka áprilistól májusig tart. A nőstények ekkor valóságos feromonösvényt hagynak maguk után, amely vonzza a hímeket.
Az anakonda elevenszülő, a nőstények akár 100 kicsit is világra hozhatnak. A kis anakondák 70-80 centiméter hosszúak, így meglehetősen védtelenek a ragadozókkal szemben. Ezért olyan gyorsan nőnek, amilyen gyorsan csak lehet, amíg 2-3 évesen el nem érik az ivarérettségüket. Ezután növekedésük is lelassul, bár életük végéig tart. Átlagos élettartamuk 10 év, de 30 évig is élhetnek.

VADON ÉLŐ ÁLLATOK 1. rész

DELFIN

A delfin a fogascetek közé tartozó egyes vízi emlősállatok összefoglaló neve. A delfinek halakkal táplálkoznak. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Csoportokban élnek, ismerik egymást és közösen, jól összehangoltan vadásznak. A delfin nagy frekvenciájú hangjai számunkra ugyan nem érzékelhetők, de mégis nagy erejűek. Olyannyira, hogy a zsákmányállatokat olykor meg is bénítják, ezzel is megkönnyítve megszerzésüket. A delfin évente egyszer szül, 10-12 hónapos vemhesség után egyetlen borjút. A barna delfinek még ennél is ritkábban, 3-4 évente ellenek, és szintén csak egyet. A párzás ideje egész évben kötetlen időben lehet, de a leggyakoribb mégis a nyári ellés. A delfin a víz alatt hozza világra a kicsinyét.





OROSZLÁN

Az oroszlán a macskafélék családjába tartozó emlős. A tigris után ez a legnagyobb termetű és legelterjedtebb "nagymacska".
Az oroszlán visszatérő jelkép volt a királyi és lovagi címerpajzsokon, főként Nagy-Britanniában, ahol a brit emberek szimbóluma lett. Az oroszlánok a kínai művészetben is sűrűn megjelennek, annak ellenére, hogy soha nem éltek Kínában. Nincs még egy olyan állat, melynek több figyelmet szenteltek volna a művészetben és az irodalomban. Az oroszlán már a kőkori barlangrajzokon is látható, és 130-szor fordul elő a Bibliában.
A kifejlett hímoroszlán könnyen felismerhető a sörényéről, a marmagassága kb. 120 cm, a súlya pedig akár a 250 kg-ot is elérheti. A nőstények jóval kisebbek, a felnőtt egyedek marmagassága kb. 100 cm, a súlyuk 150 kg körüli. A vadon élő oroszlánok körülbelül 10-14 évig élnek, míg fogságban elérhetik a 20 éves kort is.
Az oroszlánok húsevő ragadozók, melyek különálló családokban, azaz falkában élnek. A család nagyobb részben nőstényekből, kölykeikből, és egy vagy több egymással rokoni kapcsolatban álló hímből áll, melyek a felnőtt nőstényekkel párosodnak.
Mint minden nagymacska, az oroszlán is csúcsragadozó, ám a többi macskafélétől eltérően csapatban vadászik: a zebrák, kafferbivalyok, zsiráfok és vízilovak vagy akár a fiatal elefántok sokkal nagyobbak és veszélyesebbek annál, hogy az oroszlán egyedül szembeszálljon velük. A többi macskaféléhez hasonlóan nagyszerűen látnak a sötétben, így éjszaka is hatékonyan tudnak vadászni. Naponta több mint 20 órát alszanak.