Szíved tört ketté, amikor megláttad őket.
Mégis miért?
Miért nem vetted észre korábban?
A szíved becsapott, amikor őt választottad.
Azt hitted, megtaláltad az igazit,
az egyetlent,
a herceged.
A szíved tévedett.
Újra s újra.
Mindig olyannak adtad a szíved,
aki nem tartott többre.
S mégis... valaki letörölte könnyeid,
felépítette szíved darabjait,
s nem gondoltad volna,
hogy létezik.
Sosem figyeltél rá,
pedig ő ott volt a közeledben.
Sosem bántott meg.
Mindig mosolyt csalt az arcodra.
S amikor szükséged volt rá,
ő mindig megvigasztalt.
S amikor már elege volt,
hogy szenvedni lát,
közbelépett,
s odaadta a szívét neked.
2016.11.28., hétfő
