Ami egykoron te voltál

 Az ablakon tekintesz ki a világra.

A hétvégi délután napsütésben ragyog,

te mégis a szoba árnyékában figyelsz.

Látod mindazt, amiben neked nincs részed.

Látod a boldog arcokat.

A csillogó szemeket.

Hallod a hangos nevetéseket.

Az önfeledt örömöket.

S te is odaadnád a szívedet.

Csak egy pillanatra.

Vagy tán örökre.

Egy kedves ölelés.

Egy szerető csók.

Kedves szavak.

Együtt töltött idő.

Egy pillanatra meglátod őt a távolban.

De ő már másvalakivel sétál az utcán.

Másvalakit ölel.

Másvalakire tekint szerelmesen.

Elszorult torokkal figyeled.

De csak állsz némán.

Egyedül.

Az ablakon át nézve mindazt, ami egykoron te voltál.

Christin Dor

2025.07.20., vasárnap 08:52

Felébredtél

Felébredtél, mint minden reggel.

De most üres oldal várt rád.

Csak nézted s láttad még őt.

A lepedő gyűrött, mégsem érintette senki.

Az ölelő karok sem érintettek már.

S csak reménykedtél.

Felébredtél, s ő már nem volt sehol.

Mintha sosem lett volna.

Mégis érzed őt.

Ott volt az illata.

A jelenléte még mindig erősen vonzott.

Még sincsen már.

Felébredtél, s ő már nem fogadott finom reggelivel.

Nem volt a pulton a két bögre kávé.

Üres volt, mint az érzés, ami legbelül szorított.

Felébredtél, s a kinti világ már nem volt olyan színes, mint előtte.

Felébredtél, s tudtad, ő már nem jön vissza többé.

Christin Dor

2025.07.20., vasárnap 08:37