Csendben sírsz, némán nevetsz.
Érzéseid kuszák, szíved reménytelen.
Bámulod a Holdat,
sápadt, mint arcod.
Lehunyod szemed s kívánsz egy hullócsillagot.
Nincs minden rendben,
egyedül vagy, hiába van körülötted sok ember.
A világ körbejár téged.
S mikor előrelépsz,
a talaj imbolyog, mint a folyóvíz.
Mégis tudod, merre kell tartanod,
hogy újra boldog légy.
2015.12.26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése