Oly messze vagy tőlem...

Oly messze vagy tőlem...

Oly messze vagy tőlem szívemnek záloga,

mennyek kapuja,

hogy a határtalan csillagos ég elhalványul szemem előtt,

fátylat borítva rá látom arcod csupán,

midőn magamhoz ölelnélek,

de kezem megremeg,

ahogy a délibáb a pusztahatár felett.

Oly akarlak téged,

mint virág az esőt,

melytől felpezsdül léte,

szíve onthatatlan ver,

ahogy csak rád gondolok,

beleremeg a lelkem,

s sóhaja remélem egyszer eljut hozzád,

ahogy te is hozzám.

Oly nagyon bánt,

hogy nem lehetek veled,

hogy nem érezhetlek magamhoz közel,

midőn egyre csak telik az idő,

s szívem egyre kétségbeesett,

hogy talán nem lesz rá módom elmondani neked,

mennyire szeretlek.

Oly tiszták érzéseim feléd,

mint a hajnal első sugara,

ahogy arcodat simogatja,

tudd,

hogy az én kezem simogatja bőröd,

mely egybeolvad enyémmel az eltűnő álmok völgyében,

ahol még utoljára visszanézel,

s tudom,

hamarosan eljössz értem.

2013. augusztus 5.

hétfő