2011. április 5., kedd

Angyalok és Démonok

Angyalok, akik köztünk járnak.
Angyalok, akik láthatatlan szárnyaikkal betakarnak.
Angyalok, akik vigyázzák lépteink.
Angyalok, akik elkísérnek utolsó útjaink.

***

Mintha belső késztetés érezne az ember, amikor veszély közeleg.
Mintha egy hang suttogna fülébe.
Mintha mindig ott lenne mellette.
Mintha valaki segítene.
Őrangyalok mind, akik vigyázzák lépteit.
Őrangyalok mind, akik próbálnak segíteni.
Csak rajtuk áll, hogy meghallják őket.
Csak rajtuk áll, hogy hisznek-e benne.
Mert ők mind hisznek az emberekben.

***

Kis angyalok röpködnek az égen.
Apró pici szárnyaikkal repülnek a széllel.
Nevetve, kacagva, piros pozsgás arccal.
Téged néznek minduntalan.

***

Hófehér ruhában, hófehér szárnyakkal jelennek meg.
Kedvesek, segítőkészek, mindig szeretnek.
Ölelnek, védnek még akkor is, ha már alszunk.
Mindenkinek van egy angyala még ha nem is látjuk.



Emberek közt járnak csendesen,
felismerni őket néha nem lehet.
Ha meg is mutatják magukat utána eltűnnek.
Csak akkor jönnek elő,
ha valamit akarnak.
Nélküled nem mennek el soha.

***

Sötét a lelkük, tüzes a tekintetük.
Mindenhol ott vannak, félelemben tartanak.
Hamis a mosolyuk, kedvességük határtalan.
Még a lelkedet is rabul ejtik, amikor nem figyelsz.

***

Halk léptek, suttogó hangok,
egyre csak közelít,
egyre csak hívogat.
Ha belemész a játékba mindig ő kerül ki győztesen.
Ha veszítesz ellene nagy árat fizetsz.

***

Démon. Az éjszaka hercege.
Minden nő vágyálma.
Szívek bűnre csábítója.
Csábos tekintet.
Ragadozó szempár.
Édes ajkak.
Csókos száj.
Férfias erő, ami benne tombol.
Mindig megajándékozza a jót.
Sosem felejt.
Mindig visszatér.
Kérhetsz tőle bármit.
Ő teljesíti.
Ha kell magával is elvisz.
Minden egyes női lelket megért, istápol.
Csalódást sosem okoz a párjának.
S ha búcsút is int e világnak, benned már ott van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése