Némán figyellek.
Csendben hallgatlak.
Csendben hallgatlak.
Fénylő tekinteted magával ragad.
Távol vagy, mégis közel érezlek.
Kinyújtanám kezem, de sosem érlek el.
Néma csendben várakozok.
Nem is tudod, hogy vagyok e világon.
S bár hatalmas a távolság közted s köztem.
Néha elmerengek, milyen lenne melletted.
S hogy miért pont te?
Magam sem tudom.
Lenyűgözött lényed, s rabod vagyok.
Miért nem mondom el?
Nem. Soha. Ez az én titkom marad.
Mitől félsz?
Hogy talán nem vagyok elég jó neked.
Akkor lépj tovább.
Egyszer biztosan. De akkor már visszanézni sosem fogok.
Mert némán figyellek.
Csendben hallgatlak.
Néma csendben várakozok.
S néha elmerengek rólad.
Christin Dor
2022. december 18., 20:55
